Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VII. Szeged a tavaszi hadjárat idején
Este a várost kivilágították, s a városháza előtt zenekar szórakoztatta a Szabadság téren összegyűlt tömeget. A városháza ablakain transparenseket helyeztek el a következő felirattal: „Árpád Magyarhon szerzője, Kossuth Magyarhon megmen- tője”. Grünn János nyomdász háza erkélyén „tűz-gloriett” között egy kisebb sajtó működött, amely alól kikerült, „az ünnepet tárgyazó beszédeket” több ezer példányban szórták szét a nép között”.6 „Szóval Szeged ez estén egy nagy hullámzó örömóceán volt.”7 Kossuth Lajos a város feliratára május 12-én kelt levelében válaszolt. Ebben Szeged népét ismét „nemzetem büszkeségének” nevezte: „És én Szeged város népét, mint személyes jelenlétem alkalmával (1848. október 4-én), úgy most újólag örömmel nevezem e nyilvánításiért nemzetem büszkeségének.” Majd megdicsérte a szegedieknek Újszegednél, Szenttamásnál és a római sáncoknál teljesített hazafiúi szolgálatát: „Mit képes Szeged önerejével tenni; megmutatá legközelebb a ráczok ellen Újszegednél, s hogy önöké Uraim, a kiválóság koszorúja más erők társaságában is, bizonyság erre Szent-Tamás és a római sáncok.”8 A Függetlenségi Nyilatkozat iránti rajongó lelkesedés közé azonban aggodalmaskodó hangok is vegyültek. Akadtak olyanok is, akik meglepetéssel, kétkedéssel, sőt megdöbbenéssel és balsejtelemmel fogadták. A debreceni országgyűlés végzését a haza ügyére nézve egyenesen károsnak tartották. Ezek közé tartozott a belvárosi plébános, Kremminger Antal prépost is. Kremminger Antal prépost korábban a Csongrád megyei Konzervatív Pártnak jelentős tagja, személye már a forradalom előtt népszerűtlen volt.9 Majd az 1848. december 17-én tartott közgyűlésen merült fel ellene — mint láttuk — a hazafiatlanság vádja. Főként ellene irányult a közgyűlésnek az a határozata, hogy azok a lelkészek hivatásuknak nem felelnek meg, akik „a népet a haza állapotáról fel nem világosítják, nem lelkesítik”. Ezért a papság működésének ellenőrzésére a város mint kegvúr minden egyházhoz polgári biztosokat nevezett ki, akik a lelkészek működését ellenőrizték.10 A Kremminger elleni gyűlöletet április havában egy székében elterjedt hír fokozta fel —, igaz volt-e vagy sem, de a város népe elhitte. A Földváry Sándor csapatában szolgáló guerillák egyikének gyermeke meghalt, s a vagyontalan anya a préposttól gyermekének eltemetését kérte. A prépost az anyát állítólag azzal utasította el, hogy „olyan embernek, aki most is a király ellen harcol, nem temeti el a gyermekét ingyen”. Ez a hír óriási ingerültséget keltett, amikor Földváry guerillacsapata harci dicsőségtől övezve hazaérkezett a városba. A guerillák az ügyet sajátjuknak érezve, a prépost ellen veszélyes fenyegetésekkel léptek fel. Egyik csapatuk Csanády (Jaksa) István vezetésével Osztróvszky József segédkormánybiztos előtt kijelentette, hogy a prépostot felkoncolják, ha elégtételt nem kapnak. Osztróvszky megígérte, hogy intézkedni fog, de ha a prépostot a legcsekélyebb bántalom éri, ezért haditörvényszék előtt őket teszi felelősökké. A guerillákat azonban nem hűtötte le ez a fenyegetés. Méltán lehetett tartani attól, hogy a prépost az ingerültség áldozatául fog esni.11 Itt is csak a hatóságok közbelépése tudta megmenteni az egyházi személyt a nép megtorló kezétől. E válságos időszakban érkezett gróf Batthyány Kázmér kormány- biztos Szegedre, hogy innen Debrecenbe távozva átvegye miniszteri tárcáját. A veszélyes helyzet megszüntetésére, a prépost fenyegetett életének megmentésére a városi tanács Osztróvszky József segédkormánybiztos egyező javaslata alapján a plébánost állásától felfüggesztette, és elrendelte ellene a vizsgálatot. Batthyány Kázmér április 26-án — Szegedről való távozása napján — „nyílt rendeletet” intézett a városi tanácshoz, mely nyomban falragaszokon is megjelent, s abban Kremminger Antal prépost122
