Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
szervek munkáját, közre kellett működniük az újoncozásnál. Ügyelniük kellett a hadsereg élelmezésére, szállítására és beszállásolására vonatkozó rendeletek végrehajtására. A járási hatóságoknak jegyzőkönyvet kellett vezetni a járásban lévő szabadságolt katonákról és a hadirokkantakról. Határügyek terén a közigazgatási hatóságoknak kötelességük volt a határok fenntartása, kijelölése és őrzése. Az illető terület térképét és statisztikai adatait őrizniük kellett. A rendészeti ügyek képezték a közigazgatási hatóságok munkájának legnagyobb részét. A rend fenntartása érdekében igénybe vehették a csendőrség és a katonaság segítségét (erre Csanádban és a szomszédos megyében nagy szükség volt). E téren szorosan együtt kellett működniük az ügyészségekkel és a törvényszékekkel. Törekedniük kellett — a községek közreműködésével — az elemi csapások megelőzésére, tovaterjedésének megakadályozására, a károsultak megsegítéséről gondoskodniuk kellett. A politikai hatóságok feladata volt a szegény és jótékonysági ügyek irányítása, ellenőrizniük kellett a szegények gondozását és az alapítványok kezelését. A fenyítő és javító intézetek feletti felügyelet is a politikai hatóságokat illette. Az egészségügy terén ellenőrizniük kellett a községi elöljáróságot, munkájukhoz segítséget kellett nyújtaniuk. Gondoskodniuk kellett arról, hogy a szegények is megkapják a szükséges ápolást. A hivatali területükön lévő egészségügyi intézetek felügyelete is a politikai hatóságok feladata volt. Az idegenek ellenőrzésének feladata elsősorban a közigazgatási hivatalokra hárult, az útlevelek kiadása és ellenőrzése szintén az ő hatáskörükbe tartozott. A vándorkönyveket a megyehatóság állította ki. A kiadott útlevelekről és vándorkönyvekről jegyzőkönyvet kellett vezetniük. Hivatali területükön szükség szerint cirkálást rendelhettek el a csavargók, rablók, idegenek, katonaszökevények stb. kézrekerítése céljából. A községi ügyek terén a közigazgatási hatóságoknak őrködniük kellett a községek gazdálkodása és a rendszabályok betartása fölött. Az elöljárók figyelmét fel kellett hívniuk a község érdekeire, ügyelniük kellett a képviselők törvényes kijelölésére. A község elöljáróit a közigazgatási hatóság állásából felfüggeszthette és elbocsáthatta. Az elöljáróságnak a község vagyoni állapotáról évenként kellett jelentést tennie a felettes hatóságnak. A közigazgatási hatóságok községi ügyeket illető hatáskörét később szabályozták. Építészeti ügyek terén a közigazgatási hatóságoknak ügyelniük kellett az építészeti rendszabályok betartására, az utak karbantartására. Egyházi és iskolai ügyek terén a közigazgatási hatóságoknak gondoskodniuk kellett a rendszabályok betartásáról. Ügyelniük kellett arra, hogy a különböző számadások időben elkészüljenek, és az illető hatóságok által megvizsgáltassanak. Kötelesek voltak az egyházak, iskolák és alapítványok birtokának épségben maradásáról gondoskodni. Ügyelniük kellett az alapítványok alapítólevél szerinti kezelésére. Nekik kellett eljárniuk a lelkészek és tanítók jövedelmi ügyeiben, stólaügyekben, a lelkészek és tanítók elleni panaszok ügyében, a tanítók özvegyeinek és árváinak ellátását, az istentiszteletek rendjét, az iskolába járást illetően, valamint az iskolai személyzet ügyeiben. Adóügyek terén a közigazgatási hatóságoknak főleg az egyenes adózás munkálataiban kellett részt venniük. Egyéb adófajták terén az adóhatóságok szükség szerint kérhették a megyefőnök vagy a szolgabírák segítségét. A földművelési, erdészeti és bányaügy terén az új utasítások kihirdetéséig a korábbiak szerint kellett eljárniuk. A kereskedelmi és iparügyekre vonatkozó utasítást 1851. február 6-án tették közzé. Eszerint ezekben az ügyekben általában a megyefőnök az első fokú hatóság. 81
