Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
A szolgabírák és a helységek elöljárói csak mint véleményezó'k és végrehajtók vehettek részt a kereskedelmi és ipari ügyek intézésében.111 Mindezek a feladatok nagy terhet róttak a közigazgatási hatóságokra. írnokok sokasága végezte a rendeletek és jelentések iktatását, másolását, fordítását, irattározását. Az egyik írnoknak 1853-ban már teljes munkaidejét töltötte ki a német nyelvű rendeletek köröztetés végetti lefordítása. Ezzel együtt nagy mértékben megnövekedett az irattermelés is. Az útlevélüggyel néha 3—4 ember is foglalkozott a megyefőnöki irodán. Létszámemelést a felsőbb hatóságok nem engedélyeztek. Ilyen körülmények között a megye közigazgatási hivatalnokai csak nehezen tudtak eleget tenni a felettes hatóságok elvárásainak. A szervező rendelet megjelenése után Geringer vezetésével megalakult az országos szervező bizottmány, amely 1850. szeptember 28-án írta ki a pályázatokat a köz- igazgatási hivatali állásokra. Bach belügyminiszter 1851. január 1-ben jelölte meg az új hatóságok működésének a megkezdését. A megjelölt időpontban azonban csak a kerületi kormányzatok kezdték meg működésüket.112 A nagyváradi kerület elére Dőry Gábor, a volt székesfehérvári polgári kerület főbiztosa került. A megyékben a szervezés lassabban haladt. A nagyváradi kerületben is szervező bizottmány alakult a megyék és járások határainak megállapítására.113 Csanád megye továbbra is ebben a kerületben maradt. Dőry, a kerületi szervező bizottmány elnöke 1851. február 4-én közölte Zsitvay- val, hogy Csanád megyét a volt Csanád megye, Tótkomlós és az Arad megyéből átcsatolandó Bodzás, Botos, Medgyes és Bánkuta fogják alkotni.114 A megye új főnökét április elején nevezték ki Nábráczky Antal személyében. Ő korábban püspökladányi uradalmi ügyész, majd szolgabíró volt. Zsitvayt tanácsossá nevezték ki a helytartósághoz, Nábráczky április 16-án vette át tőle a megye vezetését. A kerületi főispán április 6-án közölte az új megyefőnökkel, hogy a kerületben megtörtént a megyék beosztása, hátra van a járások beosztása és a reklamácionális tárgyalások lebonyolítása. A járások szervezésére nézve a Geringer által 1849 novemberében kiadott utasítás szolgált alapul.115 A járási székhely kiválasztásánál előnybe kellett részesíteni — Dőry rendelete szerint — az olyan helységeket, ahol nagyobb épületek voltak, vagy az illető helységek kereskedelmi központok. 40 000 főnél népesebb is lehetett egy járás, mert az adóhivatali teendőket elveszik a járásoktól. A megyefőnök feladata: a megyei főmérnök, bizalmi férfiak, törvénykezési és pénzügyi hatóságok tagjainak meghívásával a székhelyek kijelölése, a járási beosztás elkészítése. Az elcsatolásról a helységeket és a birtokosokat értesíteni kellett. A köz- igazgatási és törvénykezési járásoknak egybe kellett esniük.116 Indoklás: mindegy, hogy egy helység mely járáshoz vagy megyéhez tartozik, hiszen a törvény előtt mindenki egyenlő. Nábráczky május közepén a megyei mérnökkel elkészíti javaslatát az új járási beosztást illetően. A két járásra osztást (Makó, Battonya) nem tartják célszerűnek. Három járást javasolnak: 111 Sashegyi i. m. 49. old. 114 Uo. 42—43. old. 114 CsmL CsMh. 29/1851. ein. 114 Uo. ua. 115 Sashegyi i. m. 35. old. 1,4 CsmL CsMh. 29/1851. ein. 82
