Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Barta László: Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837–1840 (Klauzál Gábor reformtervei)
BART A LÁSZLÓ SZABAD SZENTES VÁROSÁNAK KÉPVISELETI ÉS IGAZGATÁSI RENDJE 1837—1840-BEN — KLAUZÁL GÁBOR REFORMTERVEI — Merész, sőt önkényes, erőltetett vállalkozásnak tűnik, hogy egy országgyűlési választások reformjára készített tervet összevessünk egy alföldi mezőváros belső önkormányzatának gyakorlatával. A kettőt azonban összeköti egymással Klauzál Gábor személye. Előlegezett következtetésként pedig azt is kimondhatjuk, hogy az 1832—1836. évi országgyűlés reformküzdelmeinek során mellőzött népképviseleti elv — éppen Klauzál kezdeményezésére — a földesúri függésből örökváltsággal szabadult Szentes városának igazgatási rendszerében töltött testet. A Rendszeres Bizottsági Munkálatok (Operata Deputationalium Systematicarum)1 Az 1791: 67. te. kilenc bizottságot küldött ki, hogy a következő országgyűlésre a fölvetett sérelmek és kívánalmak alapján törvényjavaslatokat készítsen elő. E bizottságok egyike volt a közjogi-közigazgatási (publico-politica) albizottság, amelyben az országgyűlés és a megyegyűlések, valamint a szabad királyi városok elrendezése, illetve ezek működésének pénzügyi alapja volt a tárgyalások és a törvényjavaslatalkotások tárgya. A munkálatok 1793-ban befejeződtek, de nem tettek kísérletet a fennálló viszonyok átalakítására, különösen nem a közjogi-közigazgatási albizottságéi. A francia háborúk idején lefolyt országgyűlések mindegyikén szóba került ugyan az operátum, megvitatására azonban nem került sor. Az 1825—1827. évi országgyűlésen pedig gyorsan kiderült, hogy a kormány által is szorgalmazott reformmunkálatok az azóta eltelt évtizedekben alakultak, s a rendek sem képesek a teljes jog- és állam- tudományi rendszer áttekintésére. Ezért az 1827: 8. te. új bizottmányt jelölt ki a nádor elnökletével, ennek tagja volt Rőth József, Csongrád vármegye táblabírája és országgyűlési követe is, amely — újfent kilenc albizottmányt alkotva — azt a feladatot kapta, hogy a következő országgyűlésre készítse elő reformjavaslatait. Az új operátum 1829-ben elkészült, de az 1830. évi országgyűlésen — a hirtelen európai változások miatt — nem vétetett fel tárgyalásra. József nádor, az országos bizottmány elnöke kinyomatta és 1830-ban megküldte a törvényhatóságoknak (vármegyék, szabad királyi városok, kiváltságos kerületek) az operátumok kilenc terjedelmes kódexét megvitatás, kiegészítés és véleményadás céljából. Ez az akció váratlan következményekkel járt: a törvényhatóságok gyűlései a reformeszmék vitafórumaivá lettek, a politikai nemzet minden tagja — azok is, 1 A kérdésre nézve általában lásd az országos történettel foglalkozó alapvető és összefoglaló munkákat, részletesebben Barta István: A fiatal Kossuth című művének (Akadémiai Kiadó, Bp. 1966.) számos helyét. 49
