Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Barta László: Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837–1840 (Klauzál Gábor reformtervei)

akik nem figyeltek föl Széchenyi Hiteljére és Világjára — megismerhette az ország problémáit.

Csongrád vármegye nemesi közgyűlése 1831. január 24-én választotta meg az országos küldöttség munkájának megtekintésére és vizsgálatára rendelt megyei bizottmányt és a kilenc tárgykör ún. részes küldöttségét. Klauzál Gábor táblabíró két albizottmányában is helyet kapott: a jogügyiben (juridicum) és a közjogi-közigazgatásiban is. Kitűzött tárgyunk szempontjából az utóbbi a fontosabb: Kárász Benjámin főszolgabíró — később alispán, majd fó'ispán — és Klauzál Gábor táblabíró — késó'bb országgyűlési követ és miniszter — 1832. február 10-i szegedi keltezéssel írták alá véleményüket és javaslatukat az országos bizottság közjogi-közigazgatási albizottságának előterjesztésével kapcsolatban.

Az országos albizottság nem látta szükségesnek a törvényhatóságok választási és képviseleti rendjének gyökeres reformját. Kárász Benjámin és Klauzál Gábor olyan javaslatot terjesztettek a megyei küldöttség 1832. május 22-i értekezlete elé, amely alapjaiban változtatta volna meg a vármegyék feudális képviseleti rendjét.

Az előterjesztés idevonatkozó része így szól:2

Klauzál Gábor és Kárász Benjámin

NÉPKÉPVISELETI REFORMTERVE

„...igazságossabbnak vélnénk, ha a Vármegyék s Városok nem egyforma hanem a különböző népesség mennyiségéhez külömböző számmal küldenének követeket —, úgy hogy azon Vármegyék mellyeknek népessége 150 000 megyen, vagy annál is többet tesz négy, a hol hatvan ezerre megyen három, a hol pedig ennél is kevesebbet tesz két; a harmincezer népességgel bíró Városok két, az ennél is kissebb népességű városok tsak egy követet küldenének az Ország gyűlésére —.

A mi a követeknek való választása módját illeti a Vármegyére nézve avval a vélekedéssel vagyunk, hogy minthogy bizonyos az hogy az Ország Gyűlésére küldött követek nem tsak a nemességet, hanem az adózó népet is képezik, az adózó nép is béfolyással lehessen a Vármegye követjeinek választásában úgy, hogy minden egygyes helységek lakossai, vagy pedig ha kissebbek lennének több helységek lakossai egygyütt magoknak a Vármegye által kinevezendő küldöttségek jelenlétében választókat minden 500 nemtelen lélekre egygyet számítván szabadon válaszszanak; kikben azomban szükségképpen megkívántasson az hogy jó magokviseletekrül ösmértessek, soha leg kissebbért is büntettve ne legyenek, s írni olvasni tudjanak s földekkel vagy leg alább házzal bírjanak —. Ezen választók aztán a megye nemesseivel egygyütt a Fő Ispánynak minden candidatiója nélkül szabadon válaszszák felkiáltás s ha a többség világossan meg nem ösmértetthetnék, úgy hogy a Fő Ispány vagy a Nemeseknek s választóknak egy része az egygyes votumra botsájtást kívánná, akkor a választás votisatio által történjen meg mellyben a nemtelen választóknak, a nemesekkel szinte Hasonló voltumok legyen —.”

A véleményben tükröződő elv világos:

1. A vármegyék ne egyformán kiváltságos territóriumok, hanem a lakosság önkormányzati és közigazgatási egységei legyenek.

2. Az országgyűlési képviselők száma tehát a lakosság számától függjön.

3. A vármegye országgyűlési követei ne csak a megye nemességét, hanem a nem nemes lakosságot is képviseljék.

4. Ebből következik, hogy megválasztásukban a nem nemes lakosoknak is részt kell venniök.

2 A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára —• CsmL (SzF) — Csongrád vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 1790—1848/1920. b) Iratok, 867/1832. sz.

50