Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

Statútumokat alkottak a köz- és tűzbiztonság megteremtésének reményében, ítélkeztek — már egy kissé egymástól elkülönítve — polgári perekben és panaszokban, úrbéri és bűnügyekben.166

Utasítással látták el a korszak két országgyűlésére küldött megyei követet. Az instrukciókban az országos átlagnál talán kevesebb szó esett a nemesi előjogokról, annál több az aránytalanul nagynak ítélt adóterhekró'l, a „misera plebs” szomorú sorsáról és a határó'rvidéki, majd bánáti visszacsatolásról.167 A vármegyeház szükséglete az 1760-as évektől fűtésre hat öl fa, valamint húsz forint árú papír, pecsétviasz, írótoll és spárga az ott készülő irományokhoz.168 Ekkor már a Mária Terézia által díszes oklevéllel engedélyezett, Szt. Gellért képmásával a püspökfőispánokra utaló új pecsétnyomó használták.169

Molnár András 1765-ben elkészítette a vármegye térképét, amiért húsz forint jutalmat kapott.170

A tisztségviselők házait és a templomot is megjárt levéltár a vármegyeház felépülése után végre az 1723. évi 73. törvénycikk által előírt helyére került. A levéltár kezelője, a jegyző azontúl érvényt szerezhetett az 1729. évi 25. törvénycikknek, amely kötelezte a megye tisztviselőit, hogy az általuk intézett ügyek iratait a vármegye levéltárában helyezzék el. A szűk, piszkos és sötét helyiségnek jellemzett levéltárba kezdetben rendszertelenül helyezték el az iratokat. Az első rendezést a jegyző és az ügyész végezte 1769—1772. között. Ennek során a közgyűlési iratokhoz mutatót is készítettek.171 Az 1773-tól a Helytartótanácshoz is felterjesztendő közgyűlési jegyzőkönyvek 1770- től már mutatóval készültek.172

A jegyző 1775-ben kérte a közgyűlést, hogy mentse fel a levéltár kezelői felelősség alól. Kérését azzal indokolta, hogy Marsovszky alispán a főispán előzetes beleegyezésével saját kulcsot készíttetett a levéltárhoz. A főispánok részére kiadott utasítások és a megye többszöri határozatai viszont a jegyző feladatává tették a levéltár kezelését. Ezért a közgyűlés úgy határozott, hogy az alispán csak a jegyző útján vehet ki iratokat, a kulcs pedig a jegyzőnél tartandó.173

Az Engl érában valósult meg az 1741. évi 18. törvénycikkel kilátásba helyezett visszacsatolás. A határőrvidék elhúzódó felszámolása során Sajtény, Újcsanád (Apátfalva) községek és Nagylak mezőváros visszakerült a vármegye kebelébe.174 Noha a határőr lakosság nagyrésze a vármegyei függőségbe kerülés miatt elvándorolt az 1751. novemberi adókivetésben már szerepelt Újcsanád 1407, Sajtény 662, Nagylak 2142 forint adóval. Apátfalva kezdetben együtt adózott Újcsanáddal. Az 1759. július 10. közgyűlési jegyzőkönyv szerint viszont már külön köteles állítani egy katonát a vármegye zászlaja alá. 1761. májusában az apátfalviak szállították a vármegyeház tetőzetének helyreállításához szükséges tíz öl fát.175 Végleges különállását bizonyítja a „SIGILLUM COMMUNITATIS APADFALVENSIS 1764.” feliratú pecsétje.176

Csanád vármegye határának kiegészítése együttjárt a korábbi 12 nádori porta

166 1751-től a bűnügyi pereket külön jegyzőkönyvbe vezették.

167 A megye követe 1751-ben és 1764-ben is Marczibányi L. volt.

168 Adószedő iratok 1763/64. évi költségvetés.

189 CsamL kgy. jkv. 1762. 317. p.

170 CsamL kgy. jkv. 1765. 559. p.

171 Csanád megye Levéltára. Szeged, 1984. 47. p.

172 CsamL kgy. jkv. 1773. 756. p.

1,3 CsamL kgy. jkv. 1775. 298. p.

174 CsamL kgy. jkv. 1750. szeptember 2.

1,6 CsamL kgy. jkv. 1761. 223. p.

178 Borovszky i. m. II. k. 17. p.

39