Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

19-re emelésével, az adóterhek megnövekedésével. Nagylak különösen kedvezőtlen helyzetbe került, miután Palota, Kövegy és Csiga pusztákat leválasztották határából. A vármegye kénytelen volt felírni a királyi kamarához, hogy Nagylak így már nem bírja a terheket. Ezzel elérték, hogy alacsonyabb taksát vetettek ki a helységre.177

Palota 1769-ben jelent meg a vármegyei összeírásokban önálló népes helyként. Ezzel a telepített községgel kilencre nőtt Csanád vármegye lakott helységeinek a száma. Szükségessé vált két szolgabírói járás szervezése. A keletcsanádi részen működő battonyai szolgabíró a makói főszolgabíró alá tartozott.

Az Engl éra utolsó — Splényi József világi főispán működésére is áthúzódó — jelentős eseménye az Urbárium megyei bevezetése volt. 1770—1780. között számtalan irat keletkezett e tárgyban és az „Urbarialis Deputatio iratai” elnevezéssel maradt reánk a vármegyei levéltárban. Az urbarialis küldöttség kilencpontos kérdőívet állított össze a helységek számára, amely a jogállapot változásait, a település- és gazdaságtörténetet érintette. Erre támaszkodva foglalt állást a megye az Urbárium bevezetése körüli vitákban. Az ellentétek alapja az volt, hogy míg az ország egyes vidékein az úrbéri terhek szabályozása gátat vetett a földesúri önkénynek, itt a korábbi kedvező kontraktusok kerültek veszélybe. Az Engl Antalt követő Christovich Imre Csanádi püspök is személyes úrbéri szolgálatokra és keményebb adózásra akarta szorítani Makó népét, de a főispáni hatalom nélkül ez már csak részben sikerült.

m CsamL kgy. jkv. 1768. 304. p., 1769. 449. p., 493 és 609. p.

40