Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
A VÁRMEGYEI ÉLET KEZDETEI (1731—1739) Az első vármegyegyűlés összehívása báró Falkenstein Béla Csanádi püspökfőispán nevéhez fűződik. Személyének jelentőségét mégsem kell túlértékelnünk, hiszen maga nem vett részt a vármegyegyűléseken; jogait mindig plenipotentiarius útján gyakorolta, sőt 1736-ban emlékiratot szerkesztett Csanád megye Arad megyéhez csatolása érdekében.50 Püspöki székhelyét Temesváron rendezte be, Makóra mint birtokára, nem mint leendő vármegyeszékhelyre tekintett. Nem ő lehetett korában az egyetlen távollévő főispán: a Helytartótanács rendeletet kénytelen köröztetni, hogy a főispánok és alispánok kötelesek megyéjükben tartózkodni.51 Az első közgyűlésen Kovács Pál kanonok elnökölt helyette. A kanonok már Nádasdy alatt is plenipotentiarius volt, s úgy látszik ezen tisztségében Falkenstein főispán is megtartotta. Kíséretéhez tartozott Jankovics Pál Csanádi kanonok, makói plébános, Krisnerics András szentmiklósi, Koller Pál perjámosi és Bileczky Sámuel földeáki plébános. A birtokosok részéről mindössze Návay György Földeák földesura és Simonyi József Arad vármegye jegyzője, a modenai herceg megbízottja volt jelen. A papi küldöttség kihirdette Falkenstein főispáni kinevezéséről szóló 1730. december 1-én kelt okiratot, majd felolvasták a főispán levelét, melyben tejhatalmú megbízottra ruházta jogait.52 Ezzel a makói beiktatással kezdetét vette Csanád vármegye hivatalos élete. Az első generalis congregatio ugyan nem hozott gyökeres változást, pezsgő vármegyei életet, mégis Csanád vármegye fennmaradásának a záloga volt. Kovács Pál erről 1731 nyarán így írt: „.. .hogyha nem találtam volna lejönni, dolgait folytatni és megvizsgálni, talán eddig is nagyobb részrül elpusztult volna a vármegye.. .’,53 A vármegye működésére utal a makóiak 1731 nyarán írt panaszlevele is, mely szerint mindeneket rendel a vármegye is, Standacher uram (kamarai prefektus) is, nem tudják kinek a szava után induljanak.54 A vármegyei élet indulásakor — a Helytartótanács sürgetéseinek eredményeként — már működött adószedő és katonaságra ügyelő biztos. Az előbbi Edelspacher Ignác Csanád és Arad megyei birtokos, az utóbbi Fábry Pál Csongrád megyei nemes (?) volt. Miután az első közgyűlésen jóváhagyták az Edelspacherek 1727-től kezdődő számadásait, megbízták Fábry Pált az adók átvételével is.55 Ettől kezdve feladata volt egyrészt az állami és megyei adó begyűjtése, másrészt az átvonuló katonaság ellátása, bekvártélyozása és szállításának szervezése a vármegye területén. Más tisztséget sem megbízás, sem választás útján nem restauráltak, így az 1730-as évek elején a távollévő főispánt helyettesítő Csanádi kanonok és egy szomszéd vármegyei nemes alkotta a tisztviselői kart. Csak 1734-ben történt némi bővülés. Az adószedői kifizetési tételek ettől kezdve tüntetik fel a jegyzőkönyvek vezetésével megbízott írnokot és a „miles Comitatensis”-t, aki a későbbi vármegyei hajdúk elődje lehetett.56 A tisztségviselőket és a megye érdekében fáradozókat kezdetben alkalomszerűen díjazták, vagy jutalékot biztosítottak nekik. 1731-ben fizették ki Edelspacher Ignácnak 60 * 62 * * * 60 Reizner János: Csanád vármegye régi törvényhatósága és közgyűlései. Maros, 1872. január 7. m. évfolyam I. szám 51 CsamL. kgy. jkv. 1739. 59. sz. 52 CsamL. kgy. jkv. 1731. 23. sz. 62 MvL M. v. r. é. i. 29. sz. 64 Uo. ss CsamL. kgy. jkv. 1731. április 7. 25. sz. 56 CsamL adószedői számadások 1733/34. 23
