Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Balázs György: A Nemzeti bizottság szerepe a közigazgatás és az állami szervek megszervezésében és irányításában Szentesen 1944 és 1948 között
vannak. Szőke Ferenc is annak adott hangot, hogy a külterületeken az utóbbi időkben nagyon sok a rablás, betöréses lopás és az emberi élet is veszélyeztetve van. A Nemzeti Bizottság az áldatlan állapot felszámolására felszólította a Városi Rendőrkapitányságot, hogy Szentes külterületén az élet- és a vagyonbiztonság érdekében haladéktalanul szervezze meg és állítsa szolgálatba a külterületi rendőrséget. Amennyiben ezt a rendőrség nem tenné meg, úgy a bizottság kénytelen lesz a lakosság közbiztonsága érdekében a külterületen a polgárőrséget felállítani.90 Az intézkedés ellenére a Nemzeti Bizottság 1946. május 11-i ülésén kénytelen volt ismét foglalkozni a város közbiztonságának az ügyével. Otyán László felvetette, hogy a rendőrség részéről semmi intézkedés nem történt a vagyonbiztonság védelmének a fokozására. Elmondta, hogy a Tisza-gát környéki hereföldekről úgyszólván csapatosan hordják a zöldherét, és a gát megvédésre kiültetett fákat is kidaradolják, elhordják. A bizottság újólag felhívta a rendőrség figyelmét a külterületi rendőrjárőrők haladéktalan szolgálatba állítására.91 A biztonsági helyzet az utóbbi felhívás után sem javult, a bizottság június 4-én tartott tanácskozásán immár harmadízben tűzte napirendre e problémát. Megállapították : a rendőrség nem áll hivatása magaslatán, mivel nemcsak a közrend, hanem az erkölcsi helyzet is megromlott. Dologkerülő fiatal suhancok a Kurcán horgásznak, és trágár szavakkal illetik, molesztálják az arra járó nőket. Az anyák ennek megszüntetésére feljelentést tettek — hangzik a megállapítás, de a rendőrség részéről ennek megakadályozására nem történt hatékony intézkedés. Szőke Ferenc bizottsági tag felszólalásában rámutatott, hogy ez a kérdés többször szerepelt napirendben a bizottság ülésein, s az a rendőrséget minden esetben felszólította a közbiztonság megóvására, de javulás ez ideig nem következett be. A Nemzeti Bizottság most akként határozott, megkéri a Csongrád megyei Rendőrkapitányságot, valamint a Belügyminisztériumot, hogy Szentes város közbiztonsága érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ha ez ügyben most nem kerül sor erélyes intézkedésre, „úgy a Nemzeti Bizottság meg fogja találni a módját annak, hogy a város kül- és belterületén egyaránt a biztonságot helyreállítsa,”92 — hangzik a határozat. A fentiek szinte a közbiztonság csődjét szimbolizálják Szentesen. A rendőrség a Nemzeti Bizottság többszöri felszólítása ellenére sem volt képes a bűnözés felett úrrá lenni, amely nem a tehetetlenségben leli magyarázatát, hanem a rendőrök rendkívüli alacsony létszámában, aminek következtében a rendőrség a feladatát képtelen volt az elvárásoknak megfelelően ellátni. E tarthatatlan helyzet felszámolására a Magyar Államrendőrség Csongrád megyei Főkapitánysága a 1678-—2/1946. számú átiratában a Nemzeti Bizottság támogatását kérte a rendőrség személyi állományának felemeléséhez. Erre a bizottság felirattal fordult a Belügyminisztériumhoz, hogy a Csongrád megyei Rendőrkapitányság személyzetének létszámát egészítse ki, a rendőri tanfolyamon lévők helyett gondoskodjon más egyének beállításáról, mert úgy a város, mint a megye területén az alacsony létszámú rendőrség képtelen a közbiztonságot, a rendet fenntartani.91 1946 júliusában a városi rendőrkapitányság vezetésében változás következett be. A Magyar Alföld helyi lap tájékoztatta a lakosságot, hogy a belügyminiszter a vármegyei rendőrség őrszemélyzeti parancsnokát, Diószegi Lajos főhadnagyot nevezte ki a város rendőr- kapitányává.94 Feltehető, hogy Szentesen a közbiztonság megszilárdítására hajtotta végre a belügyminiszter a személyi változtatást, majd ezt követte a rendőri létszám fejlesztése, melynek eredményeként a helyzet e téren megjavult úgyannyira, hogy a Nemzeti Bizottságnak e súlyos problémával fennállásáig nem kellett foglalkoznia. 90 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 146/1946. sz. 91 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 160/1946. sz. 91 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 160/1946. sz. 236
