Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után
viszont szükség volt arra, hogy az állam kiadásaira és benne a közigazgatás szükségleteinek kielégítésére a pénz rendelkezésre álljon. A minisztérium emiatt felhatalmazást kért az országgyűléstől arra, hogy az akkor fennálló adózási rendszert 1867 végéig fenntarthassa.79 Az 1867. évi közterhekre a minisztérium határozati javaslatot terjesztett elő, melyet 1867. március 2-án a képviselő s március 4-én a főrendiház ülésén elfogadtak. A főrendiház megbízta és meghatalmazta a minisztériumot, hogy az 1867. évre kivetett adókat behajthassa. A meghatalmazás folytán az ország összes törvényhatóságai, s azok tisztviselői személyes felelősség terhe alatt kötelesek voltak az egyenes és közvetett adók behajtásához segédkezet nyújtani, s a közjövedelmekre vonatkozó miniszteri rendeleteket pontosan végrehajtani. Mivel a befizetett és még hátralékban lévő adók gyors behajtása bonyodalmat jelentett volna, ezért meghatalmazták a minisztériumot, hogy az 1867. évre kivetett s általa beszedendő adók összegéből minden megyének és az ún. kiváltságos kerületeknek annyit adjon ki, amennyit a megye, illetőleg a kerület igényel. Ezt az összeget a megye, illetőleg a kerület a beligazgatás költségeire fordíthatta.80 Az adózás kérdése 1867-ig Csanád megyében és más megyékben is ellentétek forrása volt a megye és a kormány között. Ebben az időszakban már nem vezetett súlyosabb összeütközésekhez. A Pénzügyminisztérium több alkalommal felhívta Csanád megye bizottmányát az állami jövedelem forrását képező adók pontos beszedésére. Az 1866. évi rendkívüli szárazságra, jégkárokra, a szegényebb rétegek helyzetére hivatkozva ugyanakkor kérte a megye a korábbi évekről felszaporodott adók elengedésére és az 1867. évi adó aratás utáni beszedésére. A Pénzügyminisztérium azonban a hátralékokat nem engedte el, hivatkozva az állam nagymértékű kiadásaira. Enyhítésül az adóhátralékok fokozatos törlesztését írta elő. Az adózók érdekeinek figyelembevételéhez egyes elszegényedett adózók fizetésképtelenségének megállapítását az elöljáróságok igazolásával lehetségesnek tartotta.81 1869-ben a tavaszi rendkívüli szárazság folytán bekövetkezett fizetési képtelenség miatt is kérte a bizottmány az adóvégrehajtások megszüntetését.82 A Pénzügyminisztérium 1869. évi 1546. számú leiratában értesítette a bizottmányt, hogy az egyenes adók behajtásának eredményei nem felelnek meg a várakozásnak, és ez okból az adósoktól kényszerbehajtás útján szedjék be az adót. Viszont azok az adózók, akik az időjárás folytán fizetésképtelenné váltak, a végrehajtás szigora alóli felmentésüket igényelhetik.83 Előfordult olyan eset is, amikor a községi elöljárók hanyag mulasztása miatt halmozódtak fel az adóhátralékok.84 Az „adómorál” általában rossz volt. Alig akadt a megyében község, amelyik hátralék nélkül zárta az évet. 79 „Miniszteri előterjesztés és határozati javaslat 1867. február 25-ről. a jelenben fennálló adó zási rendszernek jelen év végéig fenntartása tárgyában”. Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bpest. 1868. 26. old. 80 „Határozati javaslat az 1867. évi közterhekről”. Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára 1867. Bpest. 1868. 27—28. old. 81 CsmL Biz ir. 12/1867., 826/1867., 1002/1867. 82 CsmL Biz. 1656/1869. jkv. 83 CsmL Biz. 2068/1869. jkv. 84 CsmL Biz. 2078/1869. jkv. 187
