Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után

tegyenek.35 Az iskolatanács a tankötelesek iskoláztatásának egyik fő akadályát a gyermekek ruhátlanságában, s „a megyében divatozó úgynevezett kurta kanász- kodásban ismerte fel”. Kérte a bizottmányt, hogy „méltóztassék ennek gyakorlatát megyeszerte járásbeli közegei által szigorúan betiltani”. A bizottmány a szülők, valamint a gyámok pénzbírsággal sújtásával tudott csak megtorlást alkalmazni.36

A megyei bizottmánynak számos esetben erélyesen kellett fellépnie, hogy a községek az iskolák bővítésére és új tanítói állások rendszeresítésére vonatkozó kötelezettségüket teljesítsék. Apátfalva községnek pl. a Helytartótanács már 1865-ben elrendelte az iskola bővítését, de ez még 1871-ben sem valósult meg.37

Többször került jelentés a bizottmány elé a megye olyan földbirtokosairól, akik nem tettek eleget iskolaállítási vagy adófizetési kötelezettségüknek.

Blaskovics István a nagykirályhegyesi puszta birtokosa sem volt hajlandó nagykirályhegyesi pusztáján „iskolaházról” gondoskodni, rendes évi fizetéssel ellátott tanítót alkalmazni, s nem fizette meg Palota község iskolaszékének az állami adója után esedékes 5 %-ot sem. A földbirtokos úgy nyilatkozott: ha az 5%-os iskolai adó fizetésére kényszerítenék, cselédeit csak addig tarthatja meg szolgálatában, míg azok gyermekei iskolaköteles éveikbe nem lépnek, akkor elbocsátja cselédeit, s tanköteles gyermekkel bíró cselédeket többé nem fogad fel. Az ő birtokán így egyetlen tanköteles gyermek sem lesz, kivéve saját gyermekeit. A bizottmány kötelezte a földbirtokosokat az 5%-os adó fizetésére, Palota községet pedig tanító félfogadására.38

A kupái birtokosokat is felszólította a bizottmány iskola felállítására, mert a törvény szerinti kötelességüket elmulasztották.39

A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezéseinek végrehajtására a megye bizottmánya a szükséges felelősségre vonó, jogi szabályozást igénylő intézkedéseket megtette ugyan, de a végrehajtáshoz szükséges anyagiak hiányában a népoktatás „felvirágzása” nem következett be.

A megye területén 1871-ben 16 077 volt az iskolakötelesek száma. Ebből csak 7788 járt ténylegesen iskolába (48,44%). Országos viszonylatban a tankötelesek 48,15%-a járt iskolába. Mint ahogy országszerte, Csanád megyében is az volt az általános, hogy a mezőgazdaságból élő szülők a gyermekeket a tavasz beálltával az iskolából „kifogták” és állatok őrzését bízták rájuk. Az iskolák száma eleve kevés volt, azok is szűkek és egészségtelenek voltak.

Eötvös intézkedései nyomán a népoktatás helyzete 1870-ig országosan is alig változott. (Erről pontos képet ad Eötvösnek az országgyűlés elé terjesztett jelentése.)

A törvény végrehajtásának legfőbb akadályát Eötvös a szükséges iskolák hiányában látta. Ha csak a törvényben előírt feltételeknek megfelelő iskolákat vesszük figyelembe, a tanulóknak is csak egy negyede járhatott volna iskolába. Az anyagiak, az adózás útján befolyt összegek nem voltak elegendőek kellő számú iskola fenntartására. Az egyházak részéről sem mutatkozott elég bizalom és segítőkészség a törvény végrehajtásához.

Táncsics Mihály 1871-ben közoktatáspolitikai javaslatot nyújtott be az ország- gyűléshez „a közoktatás és köznevelés gyökeres reformja” címen. E program már felvetette a közoktatás polgári átalakulásának alapvető követeléseit — az egyház iskolák államosítását, a tanügy és a vallásügy szétválasztását, a felekezeti vagyoni

35 CsmLBiz. 71/1871. jkv.

33 CsmLBiz. 72/1871. jkv.

37 CsmL Biz. 3140/1871. jkv.

38 CsmLBiz. ir. 3148/1871.

33 CsmL Biz. ir. 3149/1871.

179