Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után

kovácsházi lakosok az ottani elöljárók újból történő választását kérték azok visszaélései miatt. A vizsgálat a számadási iratokat, a pénztárt rendben találta, de mivel az elöljáróság választása nem a törvény követelményeinek megfelelően történt, így a törvényszerű választást ismét megtartották.24

A tornyaiak Fogarassy János jegyző ellen kértek vizsgálatot, s közben a jegyző lemondásával új jegyzőválasztást tűztek ki.25

A községi ügyeket az 1871. évi törvényes rendezésig a községgyűlés, a képviselő- testület és az elöljáróság intézte. A községek felett a közvetlen felügyeletet a járási főszolgabirák, valamint a járási szolgabírák látták el. Hatáskörük a provizórium időszakához képest nem változott. Továbbra is közigazgatási és törvénykezési ügyekben intézkedtek.

CSANÁD MEGYE BIZOTTMÁNYÁNAK HATÁSKÖRE ÉS ÜGYKEZELÉSE

Az 1867. április 25-i bizottmányi ülésen a főispán beszédében kiemelte: a felelős miniszteri kormányrendszer megköveteli, hogy a halasztást nem tűrő felsőbb rendeleteket gyorsan hajtsák végre a törvényhatóságok, s más sürgős ügyeket is késedelem nélkül intézzenek el. Csanád megye bizottmánya ennek alapján elhatározta:

— A rendszeres közgyűlések havonkénti tartását.

— A közgyűléseken minden járásból legalább egy tisztviselőnek, fő- vagy al- szolgabírónak jelen kell lenni.

— A közigazgatási ügyekre vonatkozóan jegyzőkönyvet kell vezetni (beadványi jegyzőkönyv), amelybe minden érkező ügydarabot be kell iktatni. Az intézkedési rovatban meg kell jelölni, hogy az ügy alispáni vagy bizottmányi intézkedést igényel. Az alispán ugyanis a hatáskörébe tartozó iratokat kiemelte, s külön jegyzőkönyv vezetése mellett intézte el. Az alispáni intézkedésekről vezetett jegyzőkönyvet a legközelebbi közgyűlésnek be kellett mutatni, s hitelesíteni. Ennek megfelelően 1867 áprilisától december 31-ig külön kezelt Csanád megyei alispáni iratok és jegyzőkönyvek maradtak fenn.

— Az időszaki és egyéb bevárandó, illetőleg felterjesztendő jelentésekről a jegyzői hivatal által külön nyilvántartás (scontró) vezetését rendelték el.26

A havonként 4—5 napos közgyűlések a székhelyen kívül lakó járásbelieket elvonták az ügyek intézésétől, de sok esetben meg sem tudtak jelenni. Ezért 1867. november 4-én úgy döntöttek, hogy kéthavonként tartanak közgyűlést.27 A közgyűléseken a fontosabb ügyek tárgyalása esetén általában 80—90 bizottmányi tag vett részt, ebből 20—30 fő a tisztikarból. Kevésbé fontos ügyek tárgyalásánál a létszám jóval kevesebb volt (20—30).

A közigazgatás sokrétűsége, a megnövekedett adminisztráció a hosszadalmas testületi ügyintézésnél az ügyek gyorsabb elintézését követelte. A megyei bizottmány

1868-tól csakis a fontosabbnak ítélhető ügyekre vonatkozóan tartotta fenn határozati jogát, az ún. folyó ügyeket első alispánja által, annak felelőssége mellett intéztette el.

A bizottmány ügykezelésében ez úgy jelentkezett, hogy fennállásának időszaka alatt (1868—1871) a bizottmányi jegyzőkönyvek együttesen tartalmazzák az alispáni

“ CsmL Biz. ir. 593/1867.

35 CsmL Biz. ir. 280/1867.

36 CsmL Biz. 60/1867. jkv. Csanád megye levéltára 1710—1950. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged. 1984. 79—80. old.

37 CsmL Biz. 990/1867. jkv.

176