Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

G. Tóth Ilona: Csanád megye igazgatása (1860–1867)

G. TÓTH ILONA

CSANÁD MEGYE IGAZGATÁSA (1860—1867)

A MEGYEI BIZOTTMÁNY MEGALAKULÁSA

Az Októberi Diploma kibocsátása után lehetó'vé vált a megyei önkormányzat visszaállítása. A megyék hatáskörének visszaállítását meg kellett előznie a főispánok kinevezésének. 1861-ben sorozatosan adták vissza megbízatásukat a kijelölt főispánok. A Diploma már kezdetben bizalmatlanságot váltott ki, s sokan nem akarták későbbi pályafutásukat a bizonytalan helyzetben elvállalt szereplés miatt kockáztatni. Deák Ferenc, bár nem értett egyet az Októberi Diploma tételeivel, a passzivitás feladását s a főispáni állások elfogadását tartotta helyesnek.1

Az uralkodó 1860. november 26-án Zsivora György ügyvédet nevezte ki Csanád megye főispánjává. Csanád megye bizottmánya megalakulása után jegyzőkönyvében rögzítette azt a tényt, hogy Zsivora György személyében az első nem nemes származású főispán került a megye élére; a jegyzőkönyvi kivonatot a Magyar Tudományos Akadémiának is megküldték.2

Az Októberi Diploma október 20-án kelt, de november végéig még semmi változás nem történt a megyék életében. November 26-án bocsátotta ki a kancellária a főispáni utasításokat.3 Ennek megfelelően Zsivora György december 10-én előzetes értekezletet tartott a megyei birtokosok s értelmiségiek részvételével. A főispáni utasítás „előkészítő értekezlet”-re vonatkozó kitétele már önmagában garancia volt arra, hogy 1860-ban ne népképviselet útján történjen a bizottmány felállítása. Ennek ellenére előfordult, hogy a néptömegek spontánul választásokat tartottak.4 A december 10-én tartott értekezleten december 27-re tűzték ki Csanád megye Bizottmánya alakuló közgyűlését. Zsivora György a községi képviselők választására küldötteket jelölt ki. December27-én választotta mega közgyűlés az Állandó Bizottmány tagjait. Markovics Antal, aki 1848/49-ben Csanád megye első alispánja volt, a maga s az 1848/49. évi bizottmány és a tisztikar nevében lemondott. Indokolásul utalt arra, hogy az akkor megválasztott tagok között lehetnek többen, akik vagy fizikai, vagy „erkölcsi” halál áldozatai lettek, s nem biztos, hogy mindenki élvezi még az akkori

1 Magyarország története 1848—1890.1. k. Akadémiai Kiadó. Bp. 1979. 664. o.

2 Csongrád Megyei Levéltár, Csanád megye Bizottmányának iratai (továbbiakban: CsmL. Csm. Biz.), 77/1860. jkv. sz. Idézi Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján Bp., 1967. 167. old. Zsivora György nevével 1848-ban találkoztunk először. Tolna megyében a kölesdi választó- kerületben Perczel Miklós megyei nemessel küzdött jelöltként, mint nem nemes származású ügyvéd. A szavazás eredménye azonban Perczel Miklósnak kedvezett, aki 810 szavazattal lett képviselő a Zsivorára esett 655 szavazattal szemben. Zsivora ezután a bonyhádi kerületben próbálkozott a pótválasztáson képviselői megbízást szerezni, ezúttal Dőry Frigyes ellenében, azonban ez alkalommal is alulmaradt a küzdelemben. Ld. Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848—1872 között; TanulmányokToina megye történetéből VIII. Szekszárd, 1978.184. old.

3 A főispáni utasítást részletesen idézi Szabad Gy. im. 158—159- old.

4 Magyarország története 665. old.