Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
„a kötelességéről megfelejtkezett tisztviselők hivataltóli elmozdítása mentül előbb eszközöltethessék.”107 A megyebeli vezető tisztviselőket a legtöbb esetben az elmaradt vagy késve küldött különféle időszakos jelentések miatt érte szemrehányás a megyefőnök részéről. Ez általában jogos is volt. Egy 1851 tavaszán készített megyefőnöki kimutatás szerint például a négy főszolgabíró és a szegedi polgármester összesen 43 jelentéssel volt elmaradva.108 Mint utaltunk rá, ezeket Bonyhády keményhangú felszólításokkal és fenyegetésekkel igyekezett behajtani. Ennek ellenére e téren a helyzet nem sokat változott. 1852 végén ismét kénytelen volt megállapítani, hogy „számosok a felsőbb rendeletek, melyek bevégzésükre bizonyos határidő vagyon kitűzve, mégis némely orgánumoknak lassúságuk, nem akarom hinni, közönyösségük miatt, a legkomolyabb szorgalmazásokra is a hivatalos jelentések a kívánt időre vagy éppen nem, vagy pedig szabálytalan modorban érkeznek ide.”109 Augusz kerületi főispán az elmaradások okát abban látta, hogy a járási tisztviselők közül sokan hivatalos székhelyeiktől távol, inkább a jószágaikon a gazdálkodással foglalkoznak, mintsem a kötelességeiknek pontosan megfelelni igyekeznének. Több ízben kijelentette: nem tűrhető, hogy a közszolgálatot önként felvállalt hivatalnokok magánérdekeiket a rájuk bízott hivatalos teendők lelkiismeretes teljesítése elé helyezzék. Erre utalva nyomatékosan felszólította a megyefőnököt, hogy „...azillyféle visszaéléseknek legsikeresebben, akár szigorú rendszabályok alkalmazása mellett is azonnal gátat vessen, s a jövőben is kellő felügyelettel legyen aziránt, hogy a járási hivatalnokok mindenkor a kitűzött székhelyeiken állandóul lakván s minden egyéb őket hivatalos teendőikben gátló foglalkozástól távol tartsák magokat.”110 Bonyhády tehát a felsőbb instrukcióknak is eleget tett akkor, midőn sorozatos feljelentésekkel igyekezett félreállítani az általa hivatalra alkalmatlannak tartott megyei tisztviselőket. 4. A KÖZIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSE A DEFINITÍV RENDELKEZÉSEK ALAPJÁN (1853 január — 1854 május) Néhány hónappal az 1850. szeptemberi szervezőrendelet kibocsátása után Bécs- ben már egy újabb közigazgatási rend kidolgozásán fáradoztak. Ezt az tette szükségessé, hogy Ferenc József 1851. december 31-én kimondta az 1849. március 4-én kiadott birodalmi alkotmány eltörlését, mivel az „sem alapjaiban az ausztriai császári állam viszonyaival megegyezőnek, sem pedig határozatai összefüggésében kivihetőnek nem találtatott.”111 Az olmützi alkotmány hatályon kívül helyezésével egyidőben nyilvánosságra hozta „az Ausztriai császári állam koronaországaibani szerves intézmények alapelveit”-, amelyek szerint a császárság jövőbeni kormányzatát be kellett rendezni.112 Ezt értékelve állapította meg Sashegyi Oszkár, hogy „a neoabszolutizmus a szilveszteri pátens kiadásával formálisan is életbe lépett. Más szóval az ideiglenes abszolutizmust, a potenciális alkotmányosságot felváltotta a véglegesnek szánt abszolutizmus, a nyílt alkotmány tiprás.”113 A császári alapelveknek megfelelő új, definitiv 107 Uo. 108 CsmL (Szf) 58/1851. Megyefőnöki elnöki ir. 108 CsmL (Szf) 10 006/1852. Megyefőnöki ir. 110 CsmL (Szf) 207/1851. Megyefőnöki elnöki ir. 111 „Császári nyíltparancs, mely által az 1849-diki martius 4-kén kelt alkotmánylevél törvényes erőn kívülinek nyilvánítatik” (1851. dec. 31.) Kormánylap, 1852. évf. I. darab 1. 112 Kormánylap 1852. évf. I. darab 2. ”8 Sashegyi Oszkár: A neoabszolutizmus rendszere. 93. o. 126
