Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

közigazgatási rendszer kidolgozására létrehozott bizottság már 1852 januárjában megkezdte működését. Egy év elteltével elkészült „A magyarországi helytartóság, megyei hatóságok és szolgabírói hivatalok szerkezetét” részleteiben szabályozó szervezőrendelet, melyet 1853. január 19-én tettek közzé.114 Ez kimondta, hogy a hely- tartóság Magyarországon a legfó'bb közigazgatási hatóság, mely „az ügyeknek szabályszerű és gyors vezetése végett öt osztályokba működik, melyek közül mindegyik politikai országos hatóságul van kirendelve a hozzá utasított közigazgatási területre nézve.”115 Ebben kifejezó'dik az az 1850 óta érvényesülő' törekvés, mely az ország közigazgatási egységének megbontására irányult. Már a katonai kerületek felállításánál is az ország területi megosztása volt a cél, de ekkor még a helytartóság mint főhatóság az országot egy központból irányította. Az új szervező rendelet a helytartóságot öt osztályra bontotta, s az egyes osztályokat a kerületi fővárosokba helyezte ki; Ennek következtében az eddigi országos főhatóság tulajdonképpen megszűnt, a továbbiakban az egységet csupán a helytartó személye képviselte.116

A megyei hatóságok hatáskörében nem történt lényeges változás. Ezzel szemben a járási szolgabírói hivatalok tevékenységi köre nagymértékben módosult. Felszámolták az olmützi alkotmány egyik fő vívmányát, mely a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását járási szinten is elrendelte. A császári alapelvekben kimondták, hogy a járásokban „a különféle közigazgatási ágak a hatály bizonyos határain belül egyesítendők.”117 Ebből kiindulva a szervezőrendelet megállapította, hogy „a szolgabírói hivatal a hozzája utasított járásra nézve, más hatóságoknak világosan fönn nem tartott minden közigazgatási és törvényszolgáltatási ügyekben a legalsóbb országfejedelmi hatóságot képezi.”118 Vagyis alsó fokon ismét egyesítették a közigazgatást és az igazságszolgáltatást. Megszüntették az 1850 óta önállóan működő köz- igazgatási szolgabíróságokat és járási bíróságokat, s helyükbe állították a mindkét feladatot ellátó ún. vegyes szolgabíróságokat.

A végleges közigazgatási rendszer kiépítésére létrehozott szervezőbizottmányok 1853 februárjában kezdték meg működésüket. A helytartósági osztályonként felállított bizottmányok feladata volt az új megyei és szolgabírói hatóságok szervezésében közreműködni.

Az ország új területi beosztása szerint Csongrád megye a pesti kerületből szervezett budai helytartósági osztály alá került. A helytartósági osztály — mely 1853. május 1-vel kezdte meg működését — vezetőjéül (alelnökéül) Augusz Antal volt kerületi főispánt nevezték ki.119 Javaslatára megerősítették tisztségében Bonyhády István megyefőnököt, kit egyben helytartósági tanácsnokká léptettek elő. Az Augusz vezetésével működő szervezőbizottmány ezt követően hozzálátott az új Csongrád megyei hatóság megszervezéséhez. 1853 júliusában kinevezték a megyehatósági tisztviselőket Más megyékhez hasonlóan Csongrád megyében is idegen nevek tűntek fel a titkár és az újonnan szervezett három megyei biztosi poszton:

— I osztályú megyei biztos (a megyefőnök helyettese) Staudinger Benedek

— II osztályú megyei biztosok Taschler József, Winkler Jakab

114 Kormánylap, 1853. évf ÜL darab 24/75—120. o.

115 Uo. 77—78. o.

116 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár 53. o.

1,7 Császári alapelvek 4. pontja. Kormánylap, 1852. évf. I. darab 2.

118 Kormánylap, 1853. évf. ül. darab 24/91. o.

119 A pest-budai közigazgatási terület a következő megyéket foglalta magába: Pest-Pilis, Pest- Solt, Esztergom, Fejér, Borsod, Heves, Szolnok, Csongrád és a Jászkun kerület. Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. 321. o.

127