Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

Az erre utaló első jel 1851 októberében mutatkozott, amikor utasítást kapott a kerületi főispántól, hogy a „hatósága alatti — úgy végérvényűleg mint ideiglen alkalmazott tisztviselőktől” a Ferenc József által szeptember 12-én előírt új minta szerinti hivatali esküt vegye ki. A rendelet értelmében a fenti tisztikar 1851. október 26-án letette az esküt.101 A megyefőnök természetesen ebbe nem nyugodott bele szó nélkül. A kerületi főispánhoz december végén írt jelentésében ismét szorgalmazta Basa József szentesi, és Őrlősy Ferenc vásárhelyi főszolgabíró mellőzését, valamint a megye végszervezetével kapcsolatos többi javaslatának változtatás nélküli elfogadását.102 A személycserékkel kapcsolatos próbálkozásai egyelőre nem jártak eredménnyel. Ezen a téren az első sikereket csak 1852 novemberében könyvelhette el. Többszöri feljelentésekkel elérte, hogy Őrlősy Ferencet felfüggesztették, majd elbocsátották állásából. Helyére Stammer Sándort nevezték ki vásárhelyi főszolgabírónak. Stammer megérkezéséig — ki igazságszolgáltatási vonalon állt alkalmazásban — Babocsay Lajos Szeged járási alszolgabírót bízták meg a vásárhelyi járás ügyeinek vitelével.103 Az újonnan kinevezett főszolgabíró 1853. január 5-én tette le a hivatali esküt, s kezdte meg működését a vásárhelyi járásban.104 Ezzel közel egyidőben függesztették fel hivatalából Madaras József szentesi alszolgabírót, az ősz folyamán pedig Mihályfy József csongrád járási főszolgabírót.105 További személycserékre majd csak 1854 tavaszán került sor, midőn hozzáláttak az 1851 decemberében kibocsátott császári alapelveken felépülő, új, immár valóban végleges közigazgatási rendszer kiépítéséhez.

Hiba volna azt gondolni, hogy a megyefőnök által szorgalmazott személy- cserék indítéka csupán személyes ellenszenven alapult. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az újonnan szervezett helytartósági és kerületi hatóságok is kezdettől fogva elégedetlenek voltak a megyei hivatalnokok munkájával. Egymást érték az ezzel foglalkozó megrovó leiratok, intézkedések. A felsőbb helyeken megfogalmazott leggyakoribb panasz még 1851 folyamán is az, hogy a megyei tisztviselők egy része „...ahelyett, hogy a népet a Kormány rendeletéi és intézkedései felett lelkiismeretesen felvilágosítanák, s a felmerülő kétségeket és aggodalmakat népszerű oktatásokkal és személyes befolyásuk által leginkább az alsóbb néposztálynál eloszlatni igyekeznének, és a még most is jelét adó pártoskodás ellenében határozottsággal fellépnének — semleges állásba teszik magokat, sőt még a Kormány üdvös szándékainak kivitele ellen alattomban pártoskodnak is.”106 Ezen hivatalnoki magatartás megszüntetésére Geringer ideiglenes helytartó rendeletet adott ki 1851. május 19-én. E rendeletre hivatkozva utasította Augusz kerületi főispán Bonyhády István megyefőnököt, hogy „...a kormányára bízott területben, az alatta álló hivatalnokok viseletére lelki- ismeretesen és vizsla szemmel felügyeljen, azoknak minden alkalommal hivatalos, valamint hivatalon kívüli érintkezéseknél kötelességük hű és pontos teljesítését hathatósan s azon megjegyzéssel szívükre kösse, miképp legkegyelmesebb urunk császárunk viseletűk iránt folyamatosan figyelemmel van és hogy mindazon tisztviselők, kik hivatalos eljárásaikban vagy politicai viseletűkben kötelességükről megfeledkeznek, hivatalukból azonnal el fognak mozdíttatni, sőt a körülményekhez képest nagyobb büntetés alá is vonattatnak.” Elrendelte továbbá, hogy a hivatalnokok viselkedéséről 14 naponként, a hivatali visszaélésekről pedig azonnal tegyen jelentést, hogy így

101 CsmL (Szf) 7540/1851. Megyefőnöki ir.

102 CsmL (Szf) 9367/1851. Megyefőnöki ir.

103 CsmL (Szf) 10 299/1852. Megyefőnöki ir.

101 CsmL (Szf) 107/1853. Megyefőnöki ir.

105 CsmL (Szf) 1821/1853. Megyefőnöki elnöki ir.

106 CsmL (Szf) 86/1851. Megyefőnöki elnöki ir.

125