Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
19-én jelentette, hogy „a kérdéses előmunkálatokat, melyek ezen megyének annyira kívánatos végszervezéséhez alapul szolgálandnak, már teljesen bevégeztem, s ennél fogva Méltóságodnak hova hamarabbi lejövetelét óhajtva elvárom és kikérem.”92 A kerületi főispán nyomban válaszolt. Értesítette a megyefőnököt, hogy a „végszervezet helyszínen történő befejezése végett” május 25-én Szegedre érkezik. Bonyhády a kitűzött napra berendelte Szegedre a megye valamennyi közigazgatási tisztviselőjét.93 A tervezett látogatás azonban elmaradt. Augusz ugyanis május 24-én Szolnokra érkezett, azonban a rossz idő és útviszonyok miatt a szegedi útjával felhagyott, s visszafordult Pestre.94 A kerületi főispán-látogatás elmaradása miatt Bonyhády írásban tett jelentést a szervezés előmunkálatairól. Részletesen kifejtette a megye területi-járási beosztásával kapcsolatos javaslatait, válaszolt a kerületi főispán április közepi szervezési irányelveiben felvetett kérdésekre, s megtette ajánlását a véglegesnek szánt megyei tisztikar személyi összetételére is. A június 14-én továbbított jelentésnek a megye területi beosztásával foglalkozó részéből kitűnik, hogy a megyefőnök véleménye szerint változatlanul kell hagyni a meglévő járási beosztást. Továbbra is szükségesnek látja a 4 járás fenntartását, elsősorban a megye geográfikus fekvése miatt (értsd: a Tisza vize kettéosztja a megye területét). Érvelése szerint ugyanis a járások számát „háromra leolvasztani, s e három járás közt a helységeket az érintett geographicus helyzet miatt csak megközelítő arányban is felosztani lehetetlen, két járással pedig — melyek közül egyik a Tiszán- inneni, másik ismét Tiszántúli részt foglalná magában — a roppant kiterjedésnél fogva az ellátás lenne képtelen.”95 A jelentés további részéből kiderül, hogy Bonyhády élni kívánt azzal a lehetőséggel, mely szükség esetén megengedi a katonai előfogatozás és élelmezés intézésére felállítható önálló alszolgabírói hivatal rendszeresítését. Véleménye szerint egy ilyen „exponált alszolgabírói hivatalt” a szegedi járáson belül, Kisteleken lenne kívánatos szervezni, mivel a „Szeged-Pesti országúiban levő helyen a katonai átkelések folyamatosak, s így az előfogatok kiszolgáltatása, s az átkelő katonaság ellátása tekintetéből ez állomást hivatalnok nélkül hagyni éppen nem lehetne.” Ezzel szemben nem tartja lehetségesnek a kerületi főispán által felvetett megyei tisztségek (levéltárnok, várnagy, tömlöcőrök, csendbiztosok, pandúrok) leépítését. A megyei levéltárnoki tisztség meghagyását azért tartja szükségesnek, mert a megye régi iratait őrző levéltár a megyefőnökség székhelyétől, Szegedtől többórányi távolságra lévő helyen, Szegváron van, így azok őrzése a megyefőnökségi levéltárnokokra nem ruházható át. A várnagyok, kik a megyében a rabokat élelmezik és felügyelnek a megyei hatósági épületekre, szintén nem nélkülözhetők. Ez vonatkozik a tömlöcőrökre is, kik átlagosan 130 foglyot tartanak őrizet alatt a megye tömlöceiben, Szegváron és Hódmezővásárhelyen. A csendbiztosok és pandúrok alkalmazásának megszüntetését különösen nem tartja tanácsosnak. Ezzel kapcsolatos főbb érveit így foglalta össze: „... e megyében, hol a roppant kiterjedésű puszták, rétek, szétszórt tanyák — mindannyi menhelyei a rablóknak, csak egészen tájismerők által, kik egyszersmind az itt élő nyelvet, a népnek szokásait, jellemét, s fogásait, de magukat az egyes egyéneket is ösmerik — vétethetnek némi sikerrel vizsgálat alá.”99 Bonyhády jelentésében igen nagy teret szentelt a „végszervezetileg” kinevezendő 82 CsmL (Szf) 3549/1851. Megyefőnöki ir. 83 CsmL (Szf) 3673/1851. Megyefőnöki ir. 81 CsmL (Szf) 3178/1851. Megyefőnöki ir. 85 CsmL (Szf) 3692/1851. Megyefőnöki ir. 88 Uo. 122
