Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
fennforogható nehézségeik eloszlatandók, s mint ezek ellenére mégis lehető' ellenészrevételeiknek nyolc nap alatti okvetlen beadására utasítandók.”87 88 Felhívta továbbá a megyefó'nök figyelmét, hogy a megye új területi beosztásának kialakításakor vegye fontolóra: nem lenne-e csökkenthető a járások száma az egyes járások esetleges összevonásával. Ezt a szempontot az „álladalmi kincs megkímélése” érdekében tartaná fontosnak a kerületi főispán. A hivatali személyzettel kapcsolatban Augusz kérte elkészíteni a jelenleg hiva- taloskodó valamennyi megyei tisztviselő és irodai személyzet névjegyzékét, részletes jellemzéssel együtt. A jövőre nézve irányelvként szabta meg, hogy az állásra pályázók közül minden tisztségre 3—3 jelöltet állítson. Ezeket külön-külön véleményezze: „...a kijelölendők erkölcsisége, political ok tudáson kívülisége, bennök helyezhető bizalom, hivatali képesség és a közszolgálat érdekében remélhetőleg siker eredményező tevékenység és buzgóság mind megannyi indokkal gyámolítsa.”88 Az egyes közigazgatási járások hivatalaira való javaslatainál vegye figyelembe, hogy a felsőbb rendelet szerint a főszolgabírák mellé szervezendő alszolgabírói segéd-állomásokon felül szükség esetén lehet még egy főt beállítani, arra való tekintettel, hogy a jövőben a katonai előfogatozás és élelmezés intézése a közigazgatási alszolgabíró-segédekre fog bízatni. A szolgaszemélyzettel kapcsolatban a kerületi főispán kifejtette azt a véleményét, hogy a jövőben a sok hivatali szolga helyett háziszolgák félfogadását kell szorgalmazni. Érdekes a megyei hajdúkkal kapcsolatos állásfoglalása. Rájuk vonatkoztatva kijelentette, hogy „... miután századokat haladó emlékezet óta az országbeli népességnek legfelsőbb helyen is megismerést nyert hitében a közigazgatási hivatalnokok kellő kül tekintélye emeléséhez az őskorú hajdúk alkalmazása is tényező gyanánt tűnik fel...” — ezért a hatósági hajdúkat továbbra is lehet alkalmazni, azzal a megszorítással, hogy — a költségek kímélése végett — öltözéküket egyszerűsíteni kell. (E tekintetben a Pest megyei hajdúk egyenruháját javasolta mintának.) Ezt követően a kerületi főispán néhány állás megszüntetésének lehetősége felől érdeklődött a megyefőnöknél. A kérdésekből kitűnik, hogy ő elsősorban az önálló megyei levéltárnoki, várnagyi, tömlöctartói, csendbiztosi állások felszámolására, valamint a pandúrok és levélhordó katonák elbocsátására gondolt.89 A kerületi főispán instrukcióinak megfelelően Bonyhády megyefőnök elsőként a megyefőnöki iroda személyzetét állította össze. Erről 8 napon belül kellett jelentést tennie a kerületi főispánhoz. Az újonnan szervezendő megyefőnöki iroda alkalmazottainak számát és fizetését szabályozó felsőbb rendeletből kitűnik, hogy továbbra is meghagyták a titkári, kiadói, fogalmazói, lajstromozói állásokat, viszont az írnokok számát nagymértékben csökkentették. Eddig általában 10—-12 írnokot foglalkoztattak folyamatosan a megyefőnöki irodában, az új előírásban csak két írnok alkalmazásának lehetősége szerepelt. Ezt a nagymértékű csökkentést azzal indokolták, hogy a kerületi főispáni hivatalban kőnyomót fognak beállítani a felsőbb rendeletek sokszorosítására, s ez csökkenteni fogja az írnoki munkát. Az alkalmazható hivatali szolgák számát két főben maximálták. Augusz az irodai személyzet összeállításánál is előírta a hármas jelölést. Ez a kiadói, fogalmazói, lajstromozói és írnoki állások esetében nem okozott gondot, mivel volt elég pályázó, elsősorban a volt irodai alkalmazottak köréből. Nehézség csak a titkári poszt betöltésénél volt. Ezzel kapcsolatban Bonyhády a következőket 120 87 Uo. 88 Uo. 88 Uo.
