Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)
3. A VÉGLEGESNEK SZÁNT KÖZIGAZGATÁSI RENDSZER KIÉPÍTÉSE (1850 SZEPTEMBER — 1852 DECEMBER) Néhány hónappal az „ideiglenes közigazgatási rendezet” kibocsátása után a bécsi kormányköröket már a magyarországi katonai és polgári kormányzat szétválasztásának gondolata foglalkoztatta. Ennek kapcsán szükségessé vált a politikai közigazgatás végleges szervezetének kidolgozása. Többhónapos tárgyalások után, 1850 szeptemberében terjesztették az uralkodó elé „a Magyarországbani politikai közigazgatási hatóságok szervezete tárgyában” kidolgozott elképzeléseket. Ezt a tervezetet Ferenc József szeptember 8-án jóváhagyta, s szeptember 13-án belügyminiszteri rendeletként nyilvánosságra hozták.75 Az új szervező rendelet szerint a magyarországi közigazgatás élén a Budapesten székelő helytartó áll. Magyarország öt közigazgatási kerületre oszlik, melyek „Budapest, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad főhelyeik szerint neveztetnek el.” A kerületek közigazgatását a cs. kir. kerületi főispánok vezetik, közvetlenül a helytartó alá rendelve. A kerületek megyékre oszlanak. Egy kerülethez 8—12 megye tartozik.76 A megyék közigazgatását a megyefőnökök vezetik, kik a kerületi főispánok alá tartoznak. A megyefőnök „az alája rendelt orgánumok ügyvitele fölött őrködik, s megteszi mindazon intézkedéseket, mellyek szükségesek arra, hogy a megyében a törvények végrehajtassanak, és a felsőbb hatóságok rendeletéi pontosan és haladék nélkül foganatosítassanak.”77 78 Az országban a politikai közigazgatás legalsó szintjét a járások képezik. Ezek irányítói a járási biztosok, közigazgatási szolgabíró címmel. A járási hatóságok a megyefőnök*t-alá tartoznak, s a „politikai közigazgatásnak a megyei hatóságok részére külön fenn nem tartott minden ügyeire nézve az első végzésű hatóságot képezik.”73 A szervező rendelet általános szabályként mondta ki, hogy a politikai közigazgatási hatóságok elöljárói kötelesek a föléjük rendelt hatóságok meghagyásait és rendeletéit pontosan és gyorsan teljesíteni. Kötelesek hatóságuk székhelyén lakni, továbbá gyakori beutazások által a rájuk bízott hivatalvidék állapota és szabályszerű igazgatása felől meggyőződni, s minden fontosabb eseményről elöljáróikhoz jelentést tenni.79 A szervező rendelettel együtt jóváhagyott új kerületi beosztás lényegesen eltért az addigiaktól. A katonai kerületeken belül korábban szervezett polgári kerületek megszűntek. Az öt új közigazgatási kerület kialakításánál, a történeti szempontokat mellőzve, elsősorban politikai megfontolásokat érvényesítettek. Megyéket osztottak fel, vontak össze, szüntettek meg. A legfontosabbnak tartott területi változtatásokat már 1850 őszén végrehajtották. Ezt követte a katonai közigazgatás átszervezése, melynek következtében a katonai kerületeket az új politikai közigazgatási kerületekhez igazították. A katonai kerületi parancsnokságok — a korábban meghatározott hatáskörrel — továbbra is fennmaradtak. A katonai főparancsnokságot a 3. hadsereg parancsnoka gyakorolta.80 A szervező rendelet kimondta, hogy „a Magyarországbani politikai közigazgatás szervezetének és az új hatóságok behelyezésére vonatkozó szabályoknak foganatosítása a belügyminiszter alatt álló szervezési bizottmányra ruháztatik.”81 Ennek meg75 Kormánylap. 1850. évf. XXIV. darab. 309. 74 Uo. I—IV. 77 Uo. V. 78 Uo. VI. 79 Uo. vn—ix. 80 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár 41—42. o. 81 Kormánylap. 1850. évf. XXIV. darab 309/XV. 118
