Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)

Hódmezővásárhely mezőgazdasági jellegű városként érte meg a felszabadulást. Az egy Kokron-gyáron kívül jelentősebb üzemmel nem rendelkezett. így természetesen létérdek volt a termelés beindítása. A gyár leszerelésére vonatkozó tervek csak igen kis részben valósulhattak meg. 1944. október 8-án a ICokron-gyár gépei a helyükön voltak, s így a termelés rövidesen megindulhatott. A szovjet katonai parancsnokság kézbe vette a gyár vezetését, behívták a városban maradt dolgozókat és nyomban munkába állították.6 A gyár volt tulajdonosa által elrejtett nyersanyagból 146 q-t megtaláltak a munkások; 78 mázsa anyagot találtak Gátéren, 68 mázsát pedig Kiskunfélegyházán. így a gyár több hónapra elegendő nyersanyaggal rendelkezett, s megkezdődött a munka.7

A munkásellenőrzés a városban 18 teljhatalmú termelési és politikai biztos végezte, akiket — mint általában az országban mindenütt — a helyi kommunista pártszervezet nevezett ki.

Hódmezővásárhelyen az üzemi bizottság tevékenységét a Kokron-gyárban kísérhetjük elsősorban figyelemmel. Az üb. mindig fellépett a dolgozók védelméért. Harcolt az elbocsátások és a büntetések ellen. A gyár 3 éves tervének megtárgyalásából is tevékenyen kivette részét 1947 júliusában. Az üb-nek érvényre kellett juttatnia a gyárigazgatás minden területén a munkásság befolyását. (Például 1947 telén tüzelőakciót szerveztek, s megszervezik azt is, hogy a gyár karácsonyra szövetet juttasson a dolgozóinak.) A korábbi évekhez hasonlóan problémát jelentett a gyár téli üzemeltetése. Korábban az volt a gyakorlat, hogy telente lecsökkentették a létszámot, de most a gyár üzemi bizottsága nem engedte. A folyamatos üzemeltetéshez a fonal biztosítva volt, csak a szükséges tőke hiányzott. Az üb. Karácsonyi Ferenc főispántól kérte, hogy az MKP-n keresztül tegyen lépéseket a hitel felvételéért.8 Az üb. 1947. október 14-én nőbizottságot választott a nődolgozók érdekeinek képviseletére. Közreműködtek az első munkaversenyek szervezésében is. (Ezt az igazgatók is támogatták, mert ettől remélték a nagyobb hasznot.) Az üb. feladatkörébe tartozott a szilárd üzemi fegyelem fenntartása is. Több esetben eljárt a dolgozók között felmerült vitás ügyekben, valamint fegyelmi határozatokat hozott üzemi lopásokkal kapcsolatban. Az üzemi bizottságok ellenőrző tevékenységüket többféle módon és formában gyakorolták. A legáltalánosabb forma az üzem vezetőinek rendszeres beszámoltatása volt. A tulajdonosokkal, illetve azok megbízottjaival korántsem volt zavartalan az üzemi bizottságok együttműködése. Különösen azokban az esetekben, amikor a gyárvezetőség minden nehézségért, problémáért az üzemi bizottságokra igyekezett hárítani a felelősséget. Több helyütt kenyértörésre is került sor a vezetés és az üzemi bizottságok között. Összetetten valósult meg az üzemi bizottságok munkájának irányítása. Közvetlen irányításukat a szakszervezetek látták el. Ők koordinálták az azonos szakmákhoz tartozó üzemi bizottságok munkáját, hívták fel figyelmüket a legfontosabb teendőkre, szervezték képzésüket és képviselték érdekeiket a különböző fórumokon. A munkáspártok irányító tevékenysége közvetett volt ugyan, de rendszeres és tervszerű. Különösen az MKP fordított nagy gondot az üzemi bizottságok munkájának segítésére. A két párt között állandó versengés folyt az üzemi bizottságok összetételének befolyásolásáért.”8

0 A gyár történetét Dr. Páhi Ferenc—Schneider Miklós monográfiája részletesen ismerteti.

7 1944. november 2-án a munkások megbeszélést tartottak munka után a gyárban. Megállapították, hogy több hónapra elegendő nyersanyaggal rendelkezik a gyár és 500 munkásnak biztosít kereseti lehetőséget. Ezen a gyűlésen Borsi János szakszervezeti vezető ismertette a szervezkedés fontosságát.

8 ÜB jegyzőkönyv. 1947. szeptember 24. Idézi: Dr. Páhi F.—Schneider M. i. m. 1380.

9 VDCsMT 1945—1948. RÁcz János bevezető tanulmánya. 20. o.

96