Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Baracs Gabriella: Az ipar és a munkásság helyzete Hódmezővásárhelyen a népi demokratikus forradalom éveiben (1944–1948)

Az üzemi bizottságok munkájának javítása érdekében 1947. november 30-án területi konferenciát tartottak Szegeden... „Nagy-Szeged, Békés, Csongrád, Csanád, Bács, Bodrog és Délpest vármegyék kommunista szakszervezeti funkcionáriusai, üzemi bizottsági tagjai, bizalmiak és üzemi pártszervezeti vezetők...”10 Szükségesnek tartották, hogy a 3 éves terv jobb beindítása érdekében az üzemi pártszervezetek, a terv megbízottak, az üzemi bizottságok, a bizalmiak és a szakszervezeti vezetők segítsenek a terv kidolgozásánál és népszerűsítsék azt a dolgozók között. A munka- fegyelem megszilárdítása érdekében a Szakszervezeti Tanács határozata értelmében termelő tevékenységre kötelezték azokat az üzemi bizottsági tagokat, akik a rendelet értelmében nem voltak felmentve a termelő munka alól. A munkásság ellenőrzését az üzemi bizottság felett a bizalmiakon keresztül kívánták biztosítani. Az üzemi bizottsági tagok részére havonkénti üzemi gyűlésen történő beszámolókat rendeltek el.

Az üzemi bizottságok szerteágazó munkájuk mellett valóban sokat tettek az üzemek tervgazdálkodásra való áttérésének eredményességéért. A munkások felismerték az üb. működésében rejlő lehetőségeket. Lehetővé vált számukra a gyárak termelésének megszervezése és ellenőrzése.

Az üb.-k mellett pozitív szerepet töltöttek be a termelés folyamatosságának biztosításában az 1945 tavaszán létesített termelési bizottságok is. A termelés megindításának feltételeit csak roppant erőfeszítések árán tudták biztosítani Hódmezővásárhelyen. Éppen ezért nagy gondot okozott az egész városnak a GYOSZ ama elhatározása, hogy jóvátétel fejében elviszik a Kokron-gyár berendezéseit. Arra hivatkoztak, hogy... a gyár hadiüzemként működött, tulajdonosai pedig külföldön tartózkodtak. 1945. július 3-án törvényhatósági bizottság tárgyalta az ügyet. A határozatban kérték az illetékeseket, hogy ne szereljék le a gyárat. Ez volt a város egyetlen ipari üzeme. Inkább azt vállalták, hogy mezőgazdasági termények szállításával veszi ki a részét a város a jóvátételből.11

Az iparügyi miniszterhez intézett kérelmükben hivatkoztak arra, hogy ha Budapesten szerelnének le egy gyárat, az sokkal kevésbé éreztetné hatását. A munkások véleményét is kikérték, s a vélemények egyértelműen a gyár megmaradása mellett szóltak: „A Kokron-gyár leszerelése a mai körülmények között szinte bűn. Ha innen elbocsájtanak bennünket, nem tudunk más gyárat keresni. A pesti gyárosok ennek a gyárnak a feláldozásával akarják megmenteni a sajátjukat.”12 A gyár leszerelése helytelen politikai döntés lett volna, mely elidegeníthette volna a munkásságot az új hatalomtól, hisz munkalehetőségük szűnt volna meg. A kormányhoz intézett kérelem eredménnyel járt, a gépek elszállítására nem került sor. A gyár kivette részét a jóvátételi áruszállításokból. 1945. február 7.—1945. május 4. között a Vörös Hadsereg III. Ukrán hadseregcsoportja részére 11 713 210,05 pengő értékű árut szállított a gyár jóvátételi szállítás keretében. A Kokron-gyár ekkor még névlegesen a Kokron fivéreké volt, csak 1945. október 20-án minősítették elhagyottnak. A szovjet parancsnokságtól 1945 májusában átvette az üzem irányítását az Elhagyott Javak Kormánybiztossága. A vállalat vezetőjét az Iparügyi Minisztérium rendelte ki Kopornyik Márton személyében. A kormánybiztosságot és érdekeit az általa kirendelt vagyonkezelő képviselte. Úgy a gyár ügyeit, mint a Kokron cég minden ügyét a kormánybiztosság saját maga központilag intézte.13

10 Uo. 348—349. o.

11 Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fiók levéltára. Hódmezővásárhely Városi Tanács iratai. II. 157/1945. sz.

12 Vásárhely Népe 1945. július 7.

13 Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1947 nyarán bérbeadta a gyárat, a Fehér és Rad- ványi cég vette bérbe. Egy évig az üzem Fehér és Radványi Kötszövöttárugyár néven szerepelt. így tünteti fel az eseményt az Elhagyott Javak Kormánybiztossága (Hódmezővásárhely) iratai. Tulaj97