Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Rigó Jázonné: Nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az elmélet szintjén igyekszik a nemzetiségek jogait biztosítani, de amikor a gyakorlatra kerül a sor, egészen más kép tárul elénk. Az érdekelt megyék tankerületi főigazgatói és tanfelügyelői nem jó szemmel nézik a Magyarországi Délszlávok Antifasiszta Frontjának tevékenységét. A bajai tanfelügyelő felháborodva írja: „Ennek a szervezetnek délszláv ügyekben a minisztériummal szemben külön rendelkezési joga van! És ez felháborító!”12 A magyarországi nemzetiségek oktatásáról a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1945 novemberében rendelkezik.13 A rendelet felhívja a figyelmet, hogy mindazokban a helységekben, ahol a jelenlegi (tehát magyar) oktatási nyelv megváltoztatására kívánság merül fel, a nemzetiségi anyanyelvű tanulók szülei titkos szavazással döntsenek, hogy gyermekeik számára anyanyelven folyó oktatást kívánnak-e a magyar nyelvnek, mint tantárgynak tanításával, vagy az anyanyelvet csupán külön tantárgyként kívánják taníttatni. A tanfelügyelők 1945. december 15-ig kötelesek voltak intézkedni a titkos szavazás előkészítéséről és végrehajtásáról. Ez a rendelkezés népiskolákra, illetve általános iskolákra, gimnáziumokra is vonatkozott bizonyos módosításokkal. Azok a szülők, akiknek nemzetiségi tudata nem állt a fejlettségnek azon a fokán, hogy anyanyelvűk oktatását, ápolását nemzeti létük elsőrendű feladatának tekintsék — erre pedig sem a Monarchia, sem a Horthy rendszer nem nevelte őket — nem volt valószínű, hogy írásban ezért a tanfelügyelőhöz forduljanak. Az írásbeliséget sokszor az is kizárta, hogy nemzetiségeink között még az általánosnál is nagyobb volt az analfabétizmus. De bizonyos félelem is közrejátszott, emlékezve a múlt tapasztalataira. A pécsi tankerületi főigazgató a német nemzetiségű községekben folyó szervezésről a következő utasítást adja: „... minthogy a német népi öntudat közismerten fejlett, Tanfelügyelő úr csak abban az esetben járjon el, ha a jelenlegi oktatási nyelv megváltoztatására irányuló kívánság merül fel:”14 Az idézet mutatja, hogy 1945-ben a német nemzetiségű iskolákban a tanítási német nyelven folyt. Sőt arra s következtethetünk, hogy a tankerületi főigazgató nem is látott különösebb akadályt és okot annak megszüntetésére, illetve megváltoztatására. Viszont a szerb-horvát nemzetiség erősödő nemzeti öntudatától tartottak a hivatalos oktatási szervek. Amennyiben az új nemzetiségi nyelvű tagozatra legalább húsz szavazatot leadtak, és az iskola megnyitásának személyi és dologi feltételei biztosítva voltak, a tanfelügyelő nek az iskola megnyitásáról rövid határidőn belül intézkednie kellett. A rendelkezés igen nehéz feladat elé állította a tankerületi főigazgatók többségét. A személyi feltételek megteremtése jelentette az igazán nehéz feladatot. Román, szlovák, horvát és lényegében még szerb tanítóképzés a Horthy korszakban Magyarországon nem volt. így a legtöbb helyen a nyelvet csak beszédszinten ismerő pedagógusokkal tudták csak megoldani. Az öntudatosodó szerb-horvát lakosság sok helyen nem fogadta el a reakciós, soviniszta tanítókat, akiket a tanfelügyelőségek kijelöltek. Különösen a Bácskából menekült tanítókkal szemben volt nagy a bizalmatlanság. Sok helyen ezt el is túlozták. Az alsó fokú oktatáséval egy időben jelent meg a nemzetiségek középfokú 12 Új Magyar Központi Levéltár VKM Nemzetiségi ügyek 88917/1946. 13 A Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 68 800/1945 sz. rendelete a nemzetiséghez tartozó tanulók oktatásáról szóló 10 030/1945. M. sz. rendelet végrehajtása tárgyában Magyar Közlöny, 164. sz 7. 14 Bács-Kiskun Megyei Levéltár Bács—Bodrog—Ba Tanfelügyelőség iratai 2620/1945. 89
