Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Rigó Jázonné: Nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában

oktatásáról szóló rendelet.15 Újszerű a rendeletben az, hogy a belügyminiszter által engedélyezett kulturális egyesületek — idetartozott a Demokratikus Szlávok Antifasiszta Szövetsége is — tarthattak fenn oktatási intézményt.

Ekkor vetó'dikfel először a gondolat, hogy Békéscsabán szlovák, Gyulán román gimnáziumot és kollégiumot szervezzenek. A tanyai nemzetiségi tanulók részére is ekkor kezdó'dik meg báziskollégiumok beindítása. Becker Vendel szegedi tankerületi főigazgató dr. Inczeffy Gézát — később a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Nyelvészeti tanszékének vezetője — javasolta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak a gyulai román gimnázium megszervezésére.16

A rendelet mellékletét képezik a nemzetiségi iskolák óratervei is. Ebben az időszakban osztott, tehát több tanítós nemzetiségi iskola nem volt. 61 óra volt a kötelező óraszám. Az óratervben az 1—4. osztályban heti 2,5 óra, az 5—8. osztályban 3 órát kellett kötelező jelleggel magyar nyelv oktatására fordítani. A többi tárgyat anyanyelven kellett tanítani.

A nemzetiségi iskolák tantervét az iskolafenntartó meghallgatásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyta jóvá. A tananyag a különböző felekezeti iskolákban és a nemzetiségeknél óriási különbséget mutatott. Volt olyan régi hagyományok alapján működő egyházi iskola (pl. a görögkeleti szerb), amelyekben az 1868-as tantervek alapján dolgoztak, vagy az újonnan megalakult horvát és szlovén iskolák, ahol semmilyen tankönyvvel, segédanyaggal nem rendelkeztek, és csak az írás olvasás tanítására szorítkoztak. De volt olyan nemzetiségi iskola, ahol a tanítóhiány miatt mégezsem volt megoldható. A tanítási anyag egységessége csak az iskolák államosítása és az egyes nemzetiségi iskolák tanterveink és tankönyveinek megjelenése után vált lehetségessé.

Az 1945—46-os tanév megkezdésekor a Köznevelés c. folyóirat 1945. szeptember

15-én megjelent számában Móra vek Endre miniszteri tanácsos „Demokrácia, nemzeti eszme, sovinizmus” című írásában szólt a nevelőkhöz. A cikk célul tűzte ki a pedagógus társadalom szemléletének formálását. Szól a nacionalizmus, a sovinizmus társadalmi gyökereiről, és arról, hogy a nemzeti eszme hogyan illeszthető be az új társadalomba. Felhívja a figyelmet azokra a nemzetiségi jogkra — így a nemzetiség szabad bevallása, szabad nemzetiség-változtatása, a emzetiségi nyelv szabad használata, az anyanyelven történőoktatás, szabad iskolaválasztási jog, tradicionális szokások és erkölcsök megőrzése, nemzetiségi vidéken olyan hivatalnokok alkalmazása, akik az illető nyelvet jól beszélik—, amelyek megvalósítása a születendő új társadalomban elengedhetetlen. Ehhez hívja segítségül a pedagógusokat. Ugyanakkor a szomszéd népek elleni uszítás is megtalálható benne. Pl. a nemzetiségpolitikára a rossz példát Csehszlovákiából hozza. Ez csak arra volt jó, hogy az itt élő szlovákokkal szembefordítsa a pedagógusokat, a magyar lakosságot, akik rajtuk bosszulták meg a szlovákiai magyarságon ért sérelmeket. Az eddig szlovákul tudó pedagógusok hirtelen elfelejtették a szlovák nyelvet. Pedig a kezdeti eredmények szépek voltak. Békéscsabán az 1945—46-os tanévben megkezdte működését a 8 osztályos szlovák tanítási nyelvű gimnázium, Tótkomlóson pedig a 4 évfolyamú polgári iskola. Ebben az időszakban a szlovákságnak két hetilapja is megjelent. A lapok szerkesztőgárdája köré tömörült szlovákok néhány hónap alatt több könyvkiállítást is rendeztek. A megnyílt szlovák tanítási nyelvű iskolák hamarosan elnéptelenedtek. Ennek oka a meginduló lakosságcsere és egy burkolt nacionalizmus, amely ebben az időszakban veszélyesebb15 VKM 68800/1945. sz. rendelete a nemzetiségi tanulók oktatásáról: Köznevelés, 1945. november.

16 Köznevelés, 1945. 9. sz. Wagner Ferenc: Nemzetiségpolitika és demokrácia.

90