Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Rigó Jázonné: Nemzetiségeink oktatásának alakulása a Dél-Alföldön a népi demokratikus forradalom időszakában

Az ország déli területeire a török kiűzése után telepített szlovákok anyanyelvi oktatása még alacsonyabb szintű volt. Vallásuk evangélikus. Saját értelmiséggel nem rendelkeztek. Papjaik, tanítóik magyar anyanyelvűek voltak. Néhány, szinte teljesen szlovák nyelvű község kivételével vegyesen laktak magyarokkal és románokkal. Anyanyevük archaikus tájnyevi változatát használták. Megőrizték a XVIII. sz-i nyelvüket, amit a magyar nyelvvel kevertek. Az összetartozás tudata a Békés megyei szlovákok között csupán ismerősi, rokoni kapcsolatokra szorítkozott. Iskoláikban az oktatás magyar nyelven folyt. Hasonló volt a helyzetük a Bács megyében élő horvátoknak. Mivel katolikusok voltak, az egyház jelentős szerepet játszott erőszakos magyarosításukban.

Az ország felszabadulásával, majd a népi demokratikus forradalom kibontakozásával nemzetiségpolitikánk is megváltozott.

Két vonalon egymással párhuzamosan indult meg a nemzetiségi oktatás és közművelődés területén az egyenjogúság kivívásáért a harc. Szinte spontán módon folytatták néhány nap, illetve hét kihagyásával a tanítást azok a nemzetiségi iskolák, ahol a felszabadulásig is anyanyelven folyt az oktatás. Ezek közé tartozott a görögkeleti egyház által működtetett 15 szerb és a görögkatolikus 4 román elemi iskola.- Ezekben az iskolákban, ha a tanító még katona volt, a község papja tanította a gyermekeket, indította meg az oktatást. Pl Magyarcsanádon Gedos Velimir, Deszken Krunity Mihály, Szőregen Nikolasev Zsivan. Ezek a görögkeleti lelkészek a felszabadulás időszakában már aktív tagjai a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának. Hívei és kezdeményezői a nemzeti megbékélésnek. Krunity Mihály ny. görögkeleti lelkész ezt azzal magyarázta, hogy lelkészi hivatásukat abban is látták, hogy „karddal, kereszttel és tollal” vezessék népüket, híveiket.

A Bács-Bodrog megyei német községekből igen sok német nemzetiségű menekült el. Többen még a német megszállás idején a kötelező bevonulás elől a szétszórt tanyákon találtak menedéket, mások a fasiszta propaganda hatására a szovjet csapatoktól — okkal vagy ok nélkül — félve indultak nyugatra.7 A legtöbb helyen a német tagozatú iskolákban a tanítás csak 1945 márciusában, áprilisában kezdődött meg. A gyermekek addig a magyar tagozaton tanultak. A visszaszivárgás tömegessé válása után egyre több helyen indult meg a német nyelven történő oktatás.8

A felszabadult területeken jelentős hatást gyakorolt a pedagógusokra és a közvéleményre az a hivatalos álláspont, amelyet Révész Imre debreceni református püspök, tankerületi főigazgató képviselt. 1944. december 1-én — a Délmagyarország- ban december 10-én —jelent meg körlevele: „Bizalmas utasítás a debreceni tankerület tanszemélyzete számára” címmel. A levél a tanítást megkezdő tanítókhoz és tanárokhoz szól igen közvetlen hangvétellel. Meggyőző erejű áttekintést ad a legfontosabb politikai kérdésekről. Körvonalazza az oktatás legfontosabb tartalmi módosulásait is: „Különösen meg kell újhódnia — írja — történelmünknek és irodalmunk tanításának. Tankönyveink áltlában véve a letűnt és letűnő régi rendszer feudális és kapitalista, illetőleg fasiszta szellemben vannak írva, ezért hiányaikat a tanár és tanító van hivatva pótolni, illetve helyesbíteni.” Határozottan óv az üres, felszínes irredenta ideológia felújításától: „Ez az ideológia a most összeomló magyar rendszerrel együtt megérdemelten elbukott. A „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” istenkáromláshoz közel járó pedagógiai tévelyéért méltán bűnhődünk.7 Bács-Kiskun megyei Levéltár Tanfelügyelői jelentések 679/1945: 778/1945; 1361-9/1945; 1582/1945.

8 Bács-Kiskun megyei Levéltár 1361/1945 —• Igazgatói jelentés a tanítás megindításáról — Csávoly.

87