Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig

a földbirtokrendezéssel kapcsolatos földigényló'k összeírása március 31-től április 8-ig tart. „Földigénylők összeírásuk céljából fenti határidő alatt jelentkezzenek az állami adóhivatal helyiségében, (Horthy Miklós u. 8. sz.) ahol a hivatalos órák reggel 8-tól fél 3 óráig tartanak. Az összeírás az ünnepek alatt is tart.”183 A Földművelés- ügyi Miniszter április 10-ben jelölte meg a földosztás végső határát. Április 4-én a főispánhoz küldött „Irányelvekében többek közt így írt: „Fel kell lépniök az olyan törekvésekkel szemben, hogy a módos parasztok birtokait is 100 kh-ig felosszák. Ügyeljenek arra, hogy a földigénylő bizottságok alap nélkül ne kobozzák el a módos parasztok birtokait. Az olyan körülmény, hogy a módos paraszt rosszul bánt béreseivel, vagy nem fizette meg nekik a bért, nem alkalmas arra, hogy „népellenesség” címén földjét elkobozzák”.184 Maga Rákosi Mátyás is úgy nyilatkozott húsvét hétfőjén a vásárhelyi nagygyűlésen, hogy „az a megkülönböztetés, ami a 100 holdas úri és a 200 holdas paraszti birtok közt van, azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a Nemzeti Kormány lehetőleg kímélni akarja a szorgalmas parasztság földjét”.185

Vásárhelyen jelentékeny nagybirtok nem lévén, a rendelet megtartásával a földosztás elenyésző lett volna. Korabeli vélemény szerint 5—600 igénylő kaphatott volna földet, holott 3200-an jelentkeztek földért. Ezért biztat arra a helyi sajtó: „a földbirtok elkobzását ki lehet és ki is kell mondani mindazokkal szemben, akik magatartásukkal a fasizmust szolgálták, és a magyar nép érdekeit sértették. Ilyen földbirtok a mi városunkban is szép számmal akad”.186 A Nemzeti Bizottság ülésén Karácsonyi főispán arról panaszkodott, hogy „a földreform Hódmezővásárhelyen nem megy olyan gyorsan, mint kellene”. Kérte, hogy a Nemzeti Bizottság jobban kapcsolódjék bele ebbe a munkába. Javasolta, hogy alakítsanak kilenc tagból, 1 bíróból, 1 mérnökből, 2 gazdasági szakemberből, 3 földigénylőből és 2 földmunkásból egy tárgyaló tanácsot. A bizottság bíróul dr. Tóth Istvánt, mérnökül Tóth Sándort, gazdasági szakértőül Molnár Imrét a Kisgazda Párt részéről, Török Antalt a Parasztpárt részéről, a földigénylők közül pedig Borók Mihályt a kommunista pártból, Gulyás Sándort a kommunista pártból, Bujáki Jánost a Parasztpártból választotta meg. „Előadja főispán továbbá, hogy minden irányból azt az értesítést kapta, hogy a földreform rendeletet legkésőbb április 10-ig végre kell hajtanunk”.187

A helyi sajtó ezt a Tárgyaló Tanácsot össze-összekeveri a Földigénylő Bizottsággal. Április 4-én ezt írja róla: „Megalakult a földigénylő bizottság. Vasárnap délután (április 1.) megalakult városunkban a földigénylő bizottság. Az alakulást egy nagyobb küldöttségből Vad János a földművelésügyi kormányzat által kinevezett kormány- biztos eszközölte. A bizottság tagjai lettek, mint bíró dr. Tóth István, mint mérnök Tóth Sándor, mint gazdasági szakértők Molnár Imre és Török Antal. A pártok részéről pedig Lévai Sándor, Bujáki János, Arany Bálint, Benke Imre és Hős Nagy Sándor.188 Ez a bizottság a mai nappal (április 4.) reggel 8 órakor megkezdte munkáját és pedig a Közgazdasági Bank nagyszigeti és Weisz Lőrinc kopáncsi birtokán, továbbá Nagy Pál mártélyi és a Kokron testvérek feketehalmi földjén, végül a város tulajdonát képező téglási birtokon. Az első mezsgyekarókat tehát Hódmezővásárhely határában is leütütték és ezzel az új tulajdonosok birtokbahelyezése is megtörtént.”188 A Földbirtokrendező Tárgyaló Tanács, amelyet a földművelésügyi miniszter 33121/

l8:i CsmL Hf 3390/1945. polgm.

1,4 Uo. 250/1945. főisp.

155 Vásárhely Népe, 1945. ápr. 4. sz.

186 Uo. 1945. márc. 29. sz.

187 CsmL Hf NB jkv 1945. márc. 31. 1,8 A névsorban eltérés is van!

i«í Vásárhely Népe. 1945. ápr. 4. sz.

54