Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Herczeg Mihály: Hódmezővásárhely a felszabadulástól a földosztásig

nek érdemi elintézése előtt a kérelmet véleményes javaslattétel végett a Közalkalmazottak Szakszervezetének kebelében alakult bizottságnak adják ki.171 172

Ez akkor már túlhaladott kérés, mert időközben megjelent a 15/1945. M.E. sz. rendelet, amely az igazolási eljárást szabályozta. A rendelet szándéka a közigazgatás megtisztítása a reakciós elemektől. A tényleges és nyugállományú közalkalmazottak magatartását 1939 szeptemberétől megvizsgálta a bizottság. A bizottság tagjait január 19-én a pártok által javasolt személyekből a Nemzeti Bizottság meghallgatásával a főispán sorshúzással választotta ki. Vásárhelyen három igazoló bizottságot hoztak létre, 7—7 taggal. A hét tag közül egy volt szakmabeli, egy jogi szakember, a többi a pártok és a szakszervezet küldötte. Az I. számú igazoló bizottság elnöke Dékány József kisgazda, tagjai: Szenti Sándor cipész, Kiss János földmunkás, Haraszti János kisgazda, Vad János molnár. A II. számú IB elnöke vitéz Kérdő Ferenc kisgazda, a tagok: Varga Imre gépész, Juhász Pál kötszövő, Oláh Lajos kőműves. A III. sz. bizottság Posztós Sándor földmunkás elnöklete alatt működött. Tagok: Boros János kőműves, Szűcs Ferenc kisgazda és Oláh Mihály kőműves. Eredetileg egy igazoló bizottság a városi alkalmazottakat, egy az államiakat és egy a vallásfelekezetek alkalmazottait bírálta felül. Később ez összemosódott, mivel akkor már fogyott az esetek száma. A közalkalmazottak nevét nyolc nappal a tárgyalás napja előtt közhírré kellett tenni, hogy a lakosság megtehesse észrevételeit. Névtelen bejelentést nem fogadtak el. Februárban, márciusban egész sor reakciósnak, népellenesnek ítélt tisztviselőt adtak át a népbíróságnak. „Lehet, hogy sokan lesznek, akik nyugdíj nélkül azonnali hatállyal elbocsájtatnak állásukból. Lehet, hogy egyesek népbíróság elé kerülnek. Egy azonban bizonyos, hogy a nagytakarításnak tökéletesnek kell lenni” —írta az újság február 17-én.

A „mentőakciókat” sok esetben visszatartotta az, hogy bűnpártolásnak minősítették a bűnös melletti kiállást, de bűnpártolónak tekintették a be nem jelentett személyek rejtegetőit is. Figyelemre méltó a horthysta tisztviselők elbírálásánál Oláh Mihály szemlélete, aki szerint „Horthynak az emberei sokkal bűnösebbek, mint a nyilasok, ennek az országnak a rommátételéért valakinek felelni kell”.173

A munka méreteire jellemző, hogy az I. sz. Igazoló Bizottság 793 esetben döntött, a II. számú 1983 esetben. AIII. számú 978 esetet tárgyalt. Némelyek ügye évekig elhúzódott. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy valóban törekedtek az igazságos elbírálásra. Bár elhangzott olyan túlzó vélemény is hogy „miért vonult be katonának”? Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete szerint az igazolás megtagadásának az a körülmény egymagában nem lehetett volna oka, hogy a német megszállás alatt szolgálatot teljesített és „nem politikai okból, hanem félelemből, aggodalomból menekült a Vörös Hadsereg bevonulása előtt.”174

ÍJ Földosztó Bizottságok...

A földosztást a vásárhelyi földmunkások a fölszabadulás első percétől biztosra vették. November 26-ánmondta Karácsonyi Ferenc egy mártélyi népgyűlésen: „Egészséges földreform kell, földhöz kell juttatni a földmunkást a hazaárulók, a nagybirtokosok és az egyházak földjéből”.175 Néhány nappal később ez olvasható: „A nagy171 Uo. 14/1945. ein. és 92/1945. ein.

172 Uo. A Hódmezővásárhelyi I—III. sz. Igazoló Bizottság iratai 1945—1946.

173 CsmL Hf NB. ülés 1945. június 2.

174 Uo. 23/1945. V. ügyoszt.

174 Vásárhely Népe, 1944. dec. 1. sz.

52