Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Kovács László: Csongrád megye 1944–1948 közötti időszakáról szóló szakirodalom vázlatos áttekintése

KOVÁCS LÁSZLÓ

CSONGRÁD MEGYE 1944—1948 KÖZÖTTI IDŐSZAKÁRÓL SZÓLÓ SZAKIRODALOM VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE

1944 őszétől, a Vörös Hadsereg felszabadító hadműveletei nyomán mélyreható forradalmi változás kezdődött el hazánkban. A front elvonulása után néphatalmi szervek alakultak, megindult a politikai pártok újjászerveződése, s a népfrontgondolat jegyében kialakulóban volt az új, demokratikus Magyarország politikai-hatalmi struktúrája.

E folyamat több fontos állomása Csongrád megyéhez kötődik, hiszen e terület felszabadulása viszonylag gyorsan befejeződött. Szeptember 26-án — elsőként a magyar városok sorában — felszabadult Makó, október 8-án Hódmezővásárhely és Szentes, október 11-én Szeged, október 12-én pedig Csongrád. Szeged ebben az időben az ország második legnagyobb városa, jelentős regionális központ volt. Természetes tehát, hogy Csongrád megye jelentette a kezdeti bázisát a háború utáni újjáéledésnek. S bár később — elsősorban az eltérő történelmi hagyományokra való tekintettel — Debrecen vált a felszabadított területek „fővárosává”, az első sorsdöntő lépések Csongrád megyében ill. Szegeden történtek.

Itt alakult meg a legálisan újjászerveződő Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége, s itt hangzott el az MKP november 7-i nagygyűlésén: „Lesz magyar újjászületés!”. Október 19-én Szegeden jelent meg az első népfront-lap, a Délmagyar- ország, és ugyancsak itt jött létre a demokratikus pártok összefogásával a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front.

Csongrád megye politikai életében a későbbiekben is érdekes sajátosságokat figyelhetünk meg. Á földosztás — mint a Viharsarok többi részén — éles politikai küzdelmek közepette zajlott. Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokon az MKP országosan az egyik legjobb eredményét itt érte el, ugyanakkor Szegeden a Független Kisgazdapárt aratott nagyarányú, 62,45 %-os győzelmet.

Ennek nyomán éles koalíciós ellentétek bontakoztak ki, és ezek 1946 során néhol kezelhetetlenekké váltak. A Független Kisgazdapárt szegedi szervezetének vezetője, Nagyiván János egyike volt annak a húsz jobboldali nemzetgyűlési képviselőnek, akiket 1946 tavaszán a Baloldali Blokk követelésére kizártak a pártból. Hódmezővásárhelyen és Makón a Kisgazdapárt kivonult a koalícióból, sokáig nem vett részt a nemzeti bizottság és a törvényhatósági bizottság munkájában. Ugyanakkor a két munkáspárt helyi szervezeteinek viszonya sem volt felhőtlen, s az 1947-es választások előtt különösen kiéleződő ellentéteket a pártegyesítés idejére is elég nehéz volt elsimítani.

Az 1947-es nemzetgyűlési választások eredménye is mutatja, hogy milyen ellentmondásosan alakultak Csongrád megye politikai erőviszonyai a jelzett időszakban. Ha a koalíciós pártok megyei összeredményeit vizsgáljuk, látható, hogy ezek nagyjából megfelelnek az országos átlagnak: MKP — 24,2%; SzDP — 15,6%; FKGP — 15,6%; NPP — 6,9%. Ugyanakkor a jobboldali ellenzéki Magyar Függet245