Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Kovács László: Csongrád megye 1944–1948 közötti időszakáról szóló szakirodalom vázlatos áttekintése

lenségi Párt az országos 14%-kal szemben itt 29,4%-ot szerzett. Az igazán meglepő eredmények azonban Szegeden születtek. A szociáldemokraták 1945-höz képest elvesztették szavazataiknak csaknem felét, a Független Kisgazdapárt az akkori 62,45% helyett 3,9%-ot(!) kapott, s a Magyar Függetlenségi Párt abszolút többséget szerzett.

Mindezek a — csak példaképpen felvillantott — sajátosságok feltétlenül indokolttá teszik Csongrád megye felszabadulás utáni időszakának tudományos igényű feldolgozását, s e téren az utóbbi másfél évtizedben már jelentős eredmények születtek. A további kutatómunkát mindenképpen előmozdíthatja ezen eredmények számbavétele, s ehhez nyújt nagy segítséget a közelmúltban megjelent válogatott bibliográfia, melyet Tóth Ilona, a Csongrád megyei Levéltár munkatársa állított össze.1

Ennek alapján vállalkozhatunk az 1982-ig elkészült tanulmányok, dolgozatok, cikkek vizsgálatára. írásunk címének megfogalmazásakor szándékosan nem az „elemzés”, különösen nem az „értékelés”, hanem az „áttekintés” kifejezést választottuk. Ennek legfőbb oka, hogy a több mint száz tételből álló szakirodalmi „termés” tudományos igényű értékelése az erre vállalkozótól komoly jártasságot kívánna a historiográfia elméletében és módszereiben, továbbá feltételezné az adott korszak Csongrád megyei eseményeinek minden részletre kiterjedő ismeretét. Éppen ezért „áttekintésre” vállalkozhatunk csupán, melynek célja az eddigi kutatási irányok felvázolása, és ennek alapján néhány olyan következtetés levonása, mely talán segítheti megyénk felszabadulás utáni időszakának további tudományos feltárását.

Az első, nagyon egyszerű szempont, amely alapján a felsorolt munkákat áttekinthetjük, megjelenésük ill. elkészülésük időpontja, és talán ez sem érdektelen. Kitűnik belőle, hogy a megye felszabadulás utáni történetének tudományos vizsgálata az 1950-es évek második felében kezdődött el.1/a Ugyanakkor az is látható, hogy a kutatás és a publikálás igen szorosan kötődik a különböző évfordulókhoz. Kiugróan magas a megjelenés 1964-ben, a megye felszabadulásának 20., 1969-ben a 25., és 1970-ben, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján.2

Ez persze bizonyos fokig természetes, hiszen a történészek így járulhatnak hozzá leginkább az évfordulók méltó megünnepléséhez. Az viszont már nem törvényszerű, hogy ezen évek elmúltával jelentősen visszaessen a kutatás és a publikálás intenzitása, pedig ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy 1971-től 1981-ig összesen alig több tanulmány jelent meg, mint a jelzett 3 évben. Úgy véljük, nem ennek az írásnak a feladata e jelenség okát feltárni, de talán a kutatástervezés és -szervezés hatékonyságának javítása emelné a „hétköznapok” intenzitását.

Minden bizonnyal ezt segítené a publikációs lehetőségek bővítése is. A bibliográfiában 8 egyetemi doktori disszertáció szerepel, s ezek közül 4 csak kéziratban olvasható, nem beszélve néhány igen értékes egyetemi és főiskolai szakdolgozatról,

1 Csongrád megye története a felszabadulástól napjainkig. Válogatott bibliográfia 1945—1982 Összeállította: Tóth Ilona. Szerkesztette: Kanyó Ferenc. Szeged, 1983. Kiadja a Szegedi Akadémiai Bizottság Filozófiai és Történettudományi Szakbizottság jelenkortörténeti munkabizottsága és a TIT Csongrád megyei Szervezete.

V“ Gaál Endre: Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez 1944—1945; M. Tóth Erzsébet: Adalék három Csanád megyei nagyközség nemzeti bizottságának történetéhez. Az utóbbi tanulmányban tárgyalt községek közül Csanádpalota tartozik (1950 óta) Csongrád megyéhez. Mindkét tanulmány az Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica Tomus I-ben jelent meg Szegeden 1957-ben. Ráirányítják a figyelmet a népi demokratikus forradalmi szervek megalakulására és a működésük bemutatásával kapcsolatos fontos forrásokra.

a A bibliográfia az 1944—48 közötti időszakról összesen 128 munkát sorol fel. Ezekből a 60-as évek terméke 50, a 70-es évtizedé 54. 1964-ben 17, 1969-ben 12, 1970-ben 12 művet említ, e három évre esik tehát a megjelent művek harmadrésze.

246