Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
a gyors átszervezést és a termelés növelését a mezőgazdaság helyzetének reális elemzése nélkül tűzte ki célként. Elvileg szinte állandóan hangoztatták a lenini elvek betartását, de gyakorlatilag lépten-nyomon megsértették azokat. Az MDP Központi Vezetőcégében már a II. kongresszus előtt felülkerekedett az a szektás szemlélet, amely elveti a kisparaszt termelő tevékenységének ösztönzését, mert úgy véli, hogy ez útját állja a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődésének. Hosszúnak tartja az időt, hogy a szövetkezetek a kisparaszti gazdaságokkal való versenyben mutassák meg fölényüket, s ezért gazdasági kényszerrel, valamint hatalmi nyomással akarja gyorsítani a szövetkezeti tömörülést. Mindenekelőtt a beszolgál- tatási terhek növelése vált a gazdasági kényszer eszközévé.81 Ebben az időben is fontos feladat lett volna a meglevő termelőszövetkezetek megerősítése, hogy gazdálkodásuk példamutató legyen a parasztság előtt. Ennek, mint elsődleges célnak a megvalósítása elmaradt, hiszen az 1950-es évek elején Hódmezővásárhelyen is a termelő- szövetkezetek többségének zárszámadása passzívummal zárult. A gépesítés alacsony szintje, a műtrágyaellátottság gyengesége, az általánosan jelentkező munkaerőhiány, az átszervezés hatásai áthidalhatatlan nehézségeknek bizonyultak. Az anyagi érdekeltség ösztönző hatása nem érvényesülhetett a gazdaságpolitika hiányosságai miatt. A szövetkezetek számára folyósított jelentős anyagi eszközök nem a szövetkezetek termelésének a fejlesztését, hanem azok fenntartását, mindennapi szükségleteik kielégítését szolgálták. A szövetkezetek az államtól várták és meg is kapták az életük fenntartásához közvetlenül szükséges javakat. Ez a gazdaságpolitika jelentős mértékben csökkentette a szövetkezeti tagság munkaerkölcsének színvonalát. Az MDP Városi Pártértekezlete 1951 novemberében megállapította: voltak olyan termelőszövetkezeteink, ahol a munkafegyelem igen rossz volt és a tavaszi-őszi munkát későn végezték el; volt olyan gyapotföld a Csapajev, Alkotmány és még több termelőszövetkezetben is, amelyet meg sem kapáltak. De több helyen nem kapálták meg a kukoricát sem, vagy ha igen, akkor is csak egyszer, mint például a Rózsa Ferenc termelőszövetkezetben.61 62 * * Aratás idején, pl. Csapajev tsz-ben 18 pár kaszást állítottak be és volt olyan időszak, amikor csak 6 pár aratott, a többiek hűsöltek, vagy a fák alatt a kerékpárjukat javították. Két tag pedig kulákhoz ment el aratni azzal, hogy a szövetkezet nem biztosítja a megélhetésüket. Hasonló eset volt a Rózsa Ferenc és Sztahanov termelőszövetkezetben is.6S Az Alkotmány termelő- szövetkezetben vasárnap sörestet rendeztek, amelynek a vége az lett, hogy a tagok berúgtak és összeverekedtek. Hétfőn az aratás idején ezek az emberek aludtak, a társadalmi munkások pedig dolgoztak, arattak.64 A szövetkezetek viszonya a gépállomáshoz eléggé különböző volt. Két véglettel lehetett találkozni az ötvenes évek elején a vásárhelyi tsz-ekben; egy részük nem kötött szerződést a gépállomással, vagy ha kötött, akadályozta annak megvalósulását. Pl.: a Dózsa tsz-ben 1952 augusztusában az elnök minden áron le akarta állítani a kombájnt, azzal az indoklással, hogy nem jól dolgozik. Saját erejükből akarták levágni a gabonát, hogy ne kelljen a termésből a gépállomásnak fizetni. A másik véglet az volt, hogy a gépre vártak és nem akarták megkezdeni az aratást. A Lenin tsz-ben a párttitkár a számára kijelölt területen hozzáfogott kiskaszával aratni. A tagok ezért ki akarták közösíteni s azt mondták, a párttitkár ellensége a gépnek, mert nem várja meg azok megérkezését.68 61 Uo. 204. old. 11 MSzMP Csm. Biz. Arch. — Hmvhely, VB. jkv. 1951. november 25. “Uo. “Uo. •* MSzMP Csm. Biz. Arch. — Hmvhely, VB. jkv. 1952. augusztus 3. 241
