Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
A rossz termés különösen a kenyér ellátásban okozott komoly gondokat. Több termelőszövetkezetben — pl. Ságvári, Sztahanov, Szabadság, Szántó Kovács János, József Attila, Alkotmány, Vörös partizán stb. — határozott formában vetették fel a tagok, hogy amennyiben nem biztosítják részükre a kenyérgabona ellátását, más munkaterületen helyezkednek el.55 Gyakran előfordult ebben az időszakban, hogy a dolgozó tagok részére a napi kenyérszükségletet rövidlejáratú hitelből vásárolták meg a termelőszövetkezetek. 1952. augusztus és szeptember hónapokban ismét részleges tagosítások voltak Hódmezővásárhelyen. A tagosítás 1356 dolgozó parasztot, 186 kulákot, 4 állami gazdaságot, 1 tangazdaságot és 17 termelőszövetkezetet érintett.56 A tagosítások egy részénél a dolgozó parasztok sérelmesnek tartották földjük cseréjét. Bizonyság erre, hogy az új földterület birtokba adásánál sok gazdálkodó nem jelent meg arra hivatkozva, hogy nem kapta meg az értesítést. Akik pedig megkapták az értékesítést, azok sem siettek átvenni a csereingatlant.57 Az állatállomány sem fejlődött megfelelően a város termelőszövetkezeteiben. Ennek okai részben tenyésztési problémák és az, hogy a termelőszövetkezetek takarmánygabonáját szétosztották, vagy megpróbálták szétosztani. (Konkrét eset a Ságvári és Alkotmány termelőszövetkezetben, hogy a párttitkár közbelépésére volt szükség, hogy a kukorica további szétosztását megakadályozza.) Oka továbbá a sok fekete vágás, mely szintén akadályozta az állomány gyarapodását. (Pl.: Ságvári, Vörös Partizán és a Felszabadulás termelőszövetkezet, ahol marhákat és bikákat vágtak engedély nélkül.58 Mindezek ellenére volumenében valamelyest növekedett az állatlétszám és állatsűrűség. Az állatbeadás területén mutatkozó lemaradás hiánypótlását az 1953—1954-es évekre irányozták elő. A termelőszövetkezetek gépellátottsága kissé emelkedett az elmúlt évekhez viszonyítva. 1952-ben a termelőszövetkezetek gépellátottsága az alábbiak szerint alakult: 13 aratógép, 19 fűkasza, 63 db vetőgép, 135 db fogatoseke, 81 db lókapa. 38 db lógereblye, 78 db nehéz fogas, 63 db könnyű fogas, 25 db robbanómotor, 28 db kalmárrosta és 2 db magtisztító. A gépellátottság ilyen arányú alakulása sem tudta megfelelően segíteni a növénytermesztést. Az 1952-es év időjárási viszonyai is jelentős mértékben hozzájárultak, hogy ekkor volt a holdankénti termésátlagok mélypontja. Pl.: kukoricából 3,9 q (1949-ben 9 q), burgonyából 8,1 q (1949-ben 32 q), búzából 5 q (1949-ben 9,6 q), árpából 6 q (1949-ben 11 q).5n A termelőszövetkezeti mozgalom az ötvenes évek elején Az MDP II. kongresszusa a termelőszövetkezeti mozgalomban elért számszerű eredmények további növelését, a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezését tűzte ki célként az első 5 éves terv végére. Az átszervezéssel együtt a mezőgazdasági termelést 50—55%-kal kívánta növelni. A szövetkezetbe való belépés megkönnyítése érdekében lehetővé tette a fokozatosság elve alkalmazását, az I—II. típusú termelő- szövetkezetek szervezését előtérbe helyezte. Hangsúlyozta az önkéntesség szigorú betartását. Nagyon lényegesnek tartotta a falusi kizsákmányolok elleni harc következetes folytatását, a kulákság további elszigetelését.60 A párthatározat hibája, hogy ’>■' Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1952. augusztus 28. 58 MSzMP Csm. Biz. Arch. — Hmvhely, 1952. aug. 27. és szept. 17. 57 Uo. 58 MSzMP Csm. Biz. Arch. — Hmvhely, VB. jkv. 1952. ápr. 6. Csm.L.t. — Hmvhely, 8007-75-1./1951. 80 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Kossuth, 1970. III. k. 201. old. Fórizs Sándor: i. m. 21. 240
