Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
örömmel fogadták a bérlőszövetkezetek létesítését, mert így munkához és földhöz jutottak. Ekkor még elég általános volt körükben a munkanélküliség. Az eredményes nagyüzemi gazdálkodást bizonyos mértékig megnehezítette a szövetkezetek szervezésének ez a formája. A nagybérleteket az igénylők minimális gazdasági felszereléssel és állatállománnyal kapták meg. Szakemberek és nagyüzemi tapasztalatok nélkül az agrárproletárok a nagyüzemi termelést megszervezni kevésbé tudták. A lelkesedésen kívül szinte „semmivel” sem rendelkeztek. A kormány segítette a termelőszövetkezeteket gazdasági felszerelésekkel, állat juttatásokkal, vetőmaggal, műtrágyával, hitellel, pénzsegéllyel, adókedvezménnyel stb. de ez mind kevésnek bizonyult. A Magyar Közlöny 1949. január 7-i száma rendeletet közöl a jövedelemadó fizetéséről. Az új adókivetés a termelőszövetkezeteknek nyújt kedvezményt. Az első típusú táblás szövetkezeti csoport tagjai 20%, az átlag elosztású csoport tagjai 40%, a közösen termelő csoport tagjai 50%-os adókedvezményben részesülnek az adóköteles tiszta jövedelem után.38 Az állami támogatás azonban nem volt elég ahhoz, hogy a szövetkezetek gazdálkodása példamutatóvá és nagyon vonzó válljon a parasztság számára. 1949 márciusában 9 vásárhelyi termelőszövetkezeti csoport kapta meg a Földművelésügyi Minisztériumtól működési engedélyét.39 1949 áprilisában a kormány rendeletet hozott a termelőcsoportok betegellátásáról. A rendelet kimondja, hogy a közösen termelő csoportok tagjai megállapodást köthetnek az OTI-val betegellátásuk teljesítésére. Ilyen megállapodás esetén az OTI gondoskodik a termelőszövetkezeti csoport tagjai és azok családtagjai orvosi gyógykezeléséről és kórházi ápolásáról. A termelőszövetkezet az ellátásért 6 forintot fizet tagjai után. E rendelet a vásárhelyi termelőszövetkezetekre is kedvezően hatott. 1949-ben az MDP KV irányvonala alapján Hódmezővásárhelyen a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztését tartották a fő célnak. A fő súlyt a HL típusú, a legfejlettebb termelőszövetkezetek megerősítésére, számszerű fejlesztésére fordították.40 A termelőszövetkezetek megszilárdítását a pártbizottság elsősorban politikai kérdésnek tekintette. Ennek érdekében legfontosabb feladatnak tartotta a termelőszövetkezeti pártszervezetek létrehozását, megfelelő párttitkár és elnök választását a szövetkezetek élére, az osztályellenség elleni harc kibontakoztatását és az osztályidegen elemek eltávolítását a termelőszövetkezetekből. E feladatok egy részének meghatározása dogmatikus vonásokat is tartalmaz. Jobb lett volna reálisan megjelölni a feladatokat. 1949. augusztus elején a város termelőszövetkezeteinek többségében megalakult a pártszervezet. Hódmezővásárhelyen 1949 végére már 29 termelőszövetkezet működött. A tagok 1139 fő, az összes terület pedig 12 123 kh volt. Ekkor már mind a 29 termelőszövetkezet rendelkezett működési engedéllyel. A 29 MDP alapszervezetben összesen 482 párttag és 94 tagjelölt volt. A termelőszövetkezetekből a megalakulás óta kilépett tagok száma 57 fő, a kizárt tagok száma pedig 50 fő volt. A kilépés okai: nem volt a tag megelégedve a jövedelemmel, nem kaptak minden héten pénzt, más munka- területre ment dolgozni, másik szövetkezetbe lépett stb. A kizárás okai: pl. kulák volt, kulákokhoz járt el dolgozni, családjához való viszonya rossz és erkölcstelen, összeférhetetlen természetű volt, lázított és lopott, gyalázta a termelőszövetkezetet 38 Vásárhely Népe, 1948. december 22. A termelőszövetkezeti csoportok működési szabályzata, II. sz. közlemény. Részletesen kifejti: 1. A táblás termelőszövetkezeti csoport; 2. Átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport; 3. Közös termelőszövetkezeti csoport feladatait. 39 Vásárhely Népe, 1949. márc. 15. « MSzMP Csm. Biz. Arch. — MDP Hmvhely, 1948—1949. 23Ú
