Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
stb.41 Összességében a termelőszövetkezetek taglétszámának ilyen nagymérvű emelkedésére bizonyos hatással volt az őszi tagosítás is. A termelőszövetkezetek iratkezelése ebben az időben nagyon kezdetleges volt; nem áll rendelkezésre pontos kimutatás a termelőszövetkezeti tagok jövedelméről. A korabeli városi párt- és levéltári dokumentumok alapján megállapítható, hogy az első gazdasági év végén a termelőszövetkezetek többsége eladósodott, a hiteleket nem tudták visszafizetni, mert gazdálkodásuk ráfizetéses lett. A tagoknak megfelelő jövedelmet biztosítani nem tudtak. Az egy tagra jutó földterület is elég nagy volt. Ezek végső soron állandó jellegű munkaerőhiányt idéztek elő a termelőszövetkezetekben. Az MDP Városi Bizottságának irányításával a pártszervezetek széles körű agi- tációt folytattak a termelőszövetkezetek szervezése érdekében. 1950-ben Hódmezővásárhelyen a termelőszövetkezetek száma 30, összes földterületük 15 165 kh, melyből szántó 10 837 kh. Taglétszám 1879 fő. Augusztus 23-án nagyobb szabású tagosítás vette kezdetét, és szeptember 3-ig 14 termelőszövetkezetnél történt tago- sítási eljárás; e termelőszövetkezetekben 4748 kh-at tagosítottak be.42 A tagosítás során a tagok száma is növekedett. A közigazgatási átszervezés következtében Hódmezővásárhelyen 24 termelőszövetkezet készített zárszámadást. A mérleg mindössze 2 termelőszövetkezetnél lett aktív, a többinél passzívan végződött.43 Egy munkaegység értéke 15 Ft volt, ugyanis ebben az évben vezették be a munkaegység számítást. A termelőszövetkezetek állóeszköz értéke 10 222 000,— Ft, amelynek 64%-a épület, 13%-a gép és felszerelés, 23%-a tenyész- és igásállat volt. Az állóeszközök forrásai között a legjelentősebbet (64%), 6 520 000,— Ft-ot a földalap képezte. Az állam földalapi juttatásként ellenszolgáltatás nélkül állóeszközöket adott a ter- termelőszövetkezeteknek. Az első két évben is kaptak már a termelőszövetkezetek beruházási hitelt, amely a zárszámadáskor 2 143 000,—Ft (21%), a saját forrás (FENOSzA) pedig 1 559 000,— Ft-ot (15%) tett ki. Az 1 kh területre jutó állóeszköz értéke 786 Ft volt. 1950-ben az üzemviteli célra tartalékolt forgóeszközök értéke 2 061000,— Ft volt, ezzel szemben a forgóeszköz hitelállomány 2 612 000,— Ft. A zárszámadások mérlegének javítása érdekében a termelőszövetkezetek esedékes hiteléből 1 203 000,—- Ft. összegű hitel prolongálását eszközölte a Magyar Nemzeti Bank Hódmezővásárhelyi Fiókja, ezen kívül a termelőzsövetkezetek 626 000,— Ft új forgóseszköz hitelt is kaptak a részesedés kiegészítése, illetve a zárszámadás kötelezettség rendezésére. Egy dolgozó tagra átlagosan 2200—2300 Ft körüli évi részesedés jutott, ennek zömét év közben előlegként folyósították. A részesedési túlnyomóan természetbeni juttatásból állott. Földjáradékként 105 000,— Ft-ot fizettek ki.44 * Az 1950-es év végén az elszámolásnál a gyenge eredmények miatt sok csoportnál elégedetlenség merült fel; pl. a Vörös Partizán termelőszövetkezetben, ahol a tagság nagyobbik része kubikusokból tevődött össze, el akarják hagyni a csoportot és régi foglalkozásukhoz akarnak visszatérni. A Városi Tanács VB az eredménytelen gazdálkodás okát a következőkben jelölte meg: aszályos idő, munkaerőhiány, 1949-ről áthozott adósság, amelyet 1950-ben kellett a csoportnak kifizetni.48 Az MDP Városi Bizottsága a következő hibákra hívta fel a figyelmet: a munkaverseny mozgalom 41 Uo. 42 MSzMP Csm. Biz. Arch. 21-515/1950 és CsmL.t. — Hmvhely. VB jkv. 1950. szept. 14. 43 Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1950. december 21. 44 Csm.L.t. — Hmvhely, XIV/10. 44 Csm.L.t. — Hmvhely, VB. jkv. 1950. december 21. 237
