Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből

zóró, 2 db szánkó, 1 db kalapácsos daráló, 1 db kalmárrosta, 1 db magoló, 1 db z kerekű kordé, 1 db répavágó és 1 db járgányos szecskavágó. Állatállományuk 2 db ló, 1 csikó, 2 db ökör, 2 db bivaly, 1 db tehén, 2 db üsző', 5 db anyakoca és 29 db süldó'. A felszerelés és a jószágállomány szintén kulákoktól származott.35 A Dózsa termelőszövetkezeti csoportnak megalakuláskor állatállománya és felszerelése nem volt. Gazdasági épület ellátottságuk a termelőszövetkezeteknek szintén hiányos volt. Hódmezővásárhelyen a termelőszövetkezetek megalakulásakor a tagok mind olyanok voltak, akik annak idején kimaradtak a földreformból. Sokan közülük hosszú éveket töltöttek el béresként, vagy béres tanyások, kisebb bérlők, napszámosok voltak, így bőven volt alkalmuk, hogy elsajátítsák a földdel való bíbelődés minden csínját- bínját. Nagy többségben olyan földekre jelentették be igényeiket, amelyeket ismertek. Az a bizonyos „földéhség” tehát, amely különösen érezhető volt mindig Vásárhelyen, most több mint 100 vásárhelyi mezőgazdasági munkás szövetkezeti vállalkozása folytán részben kielégülést nyert.

Dobi István 1948. december 5-én Hódmezővásárhelyen a Fekete Sasban (Béke Szálló) rendezett nagygyűlés előadója volt. Beszédében kifejtette a szövetkezés fontosságát, amely szerint csakis a szövetkezeti gazdálkodás keretein belül képzelhető el a magyar mezőgazdaság fejlődése. Vásárhelyi viszonylatban vizsgálva a kérdést, a Gerő (később Alkotmány, jelenleg Marx) termelőszövetkezeti csoport működésén keresztül látható egy érdekes szövetkezés módozatai.36 Ez a termelőszövetkezet a makói út mentén a Beretzk tanya központtal alakult meg. A terület nagyrészét elhanyagolva vették át. Különösen egy részén volt kétségbeejtő a helyzet, a 40 LE-s traktor is alig bírta 8 colra felszántani mivel csak 3—4 cm-re karistolták meg annak idején. A tagok kötelező munkaideje a szakszervezet által megszabott munkaidő volt, ha ennél többet dolgoztak, túlóradíjat kaptak. Mindennap feljegyezték ki dolgozott és mennyit, ennek alapján kapta a megállapított munkadíjat, ha fizetőképes volt a termelőszövetkezet. A szövetkezeti csoport tagjai a következőkben állapodtak meg: minden tag 1 kh területtel rendelkezik, azon saját elgondolása szerint konyhakertészetet, gyümölcsöst rendez be, vagy bármit termeszthet. Tarthat még 1 tehenet — szálastakarmányt és alomszalmát a szövetkezet ad erőtakarmányról a tulajdonosnak kell gondoskodni egy anyakocát (amit saját költséggel kell oltatni, kezelni, etetni), 15 tyúkot, 10 libát, 10 kacsát, 10 gyöngyöst és 10 pulykát.

Részesedés a terményekből: a tagok közösen végezték a szántást és a vetést. A búzavetés egy tag részére nincs elkülönítve, tehát nincs mezsgye sem. Azt tervezték, hogy aratás után a kenyérgabona termésből elsősorban kiveszik a vetőmagot a jövő évre, valamint a jelenlegi vetőmagtartozás mennyiségét, továbbá a területre kivetett adót, s ezután kiosztják a fejadagot.

Egyéb növényeknél a termelési szerződésre lekötötteket beszolgáltatják, s a többinek 45%-át elosztják a tagok között. A fennmaradó 55%-ot a szövetkezet ser- téshízlalás, tehenészet, baromfitenyésztés, tejüzem stb. útján közösen hasznosítja. A különböző hasznosításokból eredő jövedelem 15%-a letétbe kerül a szövetkezet fejlesztése érdekében, ebből 2% öregségi biztosítási díj, 3% pedig szociális célokat szolgál. Év végén a fennmaradó összegből osztalékot kapnak a tagok.37 Ezek a bizakodó tervezgetések, elképzelések az első gazdasági év végére a sok probléma miatt nagyon minimális mértékben váltak valóra.

Az első termelőszövetkezeti csoportok megalakítása az állam által igénybe vett kulák földeken megkönnyítette azok szervezését. Vásárhelyen az agrárproletárok

35 Csm.Lt. — Hmvhely. 8007-75-1/1951.

33 Független Újság, 1948. dec. 10.

37 Uo.

235