Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből
a feltételei a mezőgazdaságban a termelőszövetkezeti mozgalom általános elterjedésének.21 Tehát az MDP 1948. július 10-i termelőszövetkezeti konferenciáján még nem tartották időszerűnek a termelőszövetkezetek szervezését. Augusztus 20-ra azonban megváltozott ebben a kérdésben a legfelső pártvezetés álláspontja, amely kitűnt Rákosi Mátyásnak a kecskeméti beszédéből. Előadásában kijelentette, hogy két út áll a magyar parasztság előtt; az egyik út a megszokott egyéni gazdálkodás, amelyen a népi demokrácia nem mehet tovább. A másik a szövetkezeti gazdálkodás útja, amelyet a magyar demokratikus államrend minden erejével támogat. A mezőgazdaság fejlődésének egyetlen útja a szövetkezeti út. Közölte a föld adásvételének megszüntetését, a mezőgazdasági gépállomások gyors ütemű kiépítésének tervét stb.22 A párt új falusi politikája megvalósításakor a meghirdetett alapelvek betartása nem következett be. A gyakorlati szervezőmunka során a szocialista átalakulás gyorsított ütemének a kibontakoztatása alkalmával a mezőgazdaság anyagi támogatása, fejlesztése háttérbe szorult a népgazdaság számára fontosabbnak ítélt szektorok mellett. A kezdeti lépésektől eltekintve a termelőszövetkezeti szervezés nem a parasztság nagy részét átfogó és széles termelési tevékenységet is folytató földművesszövetkezetek bázisára támaszkodott. A földművesszövetkezetek átszervezésével párhuzamosan, részben azt megelőzve megindult a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezése földbérlőszövetkezetek formájában, a földművesszövetkezetek keretein kívül „sajátos munkamegosztás alakult ki a két szövetkezeti ágazat között: a földművesszövetkezet termeléshez kapcsolódó tevékenységét visszaszorították és végeredményben — az állami kereskedelmi szervek szisztémája szerint dolgozó — falusi kereskedelmi és begyűjtési bázissá alakították”.23 Ez a folyamat nemcsak elszakította a két szövetkezeti ágazatot egymástól, hanem sokszor szembeállította, és hosszú időn keresztül ártott a szövetkezeti mozgalom egységének. Ez általános tanulságul szolgálhat ma is; nem lehet a gazdasági tevékenységet az egyes szövetkezeti ágazatok között úgy felparcellázni, hogy azok között szükségszerűen érdekellentétek alakuljanak ki. A szövetkezeti mozgalom kibontakozása A város felszabadulás után már 1944 őszén az elmenekült úri birtokosoK földjein szükség-termelőszövetkezet alakult. Tagjai földmunkások és cselédek voltak. Működésük egy-egy gazdasági évre terjedt ki. A földreform során többségük földet kapott ugyanazon a helyen.24 81 Gerő Ernő: Harcban a szocialista népgazdaságért. Szikra Kiadó, 1950. 359—363. old. Fórizs Sándor: i. m. 14. 82 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Szikra Kiadó, 1949. 293. old. 83 A termelőszövetkezetek gazdálkodása. Mezőgazdasági Kiadó, 1972. 189. old. 84 Hódmezővásárhelyi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet iratai 1056/1964; — 1945. június 22-én alakult meg a városban a Termelő Beszerző Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, amelynek tagjai: ipari és földmunkások, valamint új gazdák voltak. Ez a szövetkezet az infláció kapcsán megszűnt. — 1945. július 1-én a Nemzeti Parasztpárt irányításával megalakult az Általános Parasztszövetkezet. Tagsága kisparasztokból és értelmiségiekből tevődött össze. E szövetkezet 1949- ben egyesült a földművesszövetkezettel. A földművesszövetkezetekről szóló (131-es) rendelet 1945 szeptemberében jelent meg. Az újgazdák ebben találtak választ a célok és feladatok közötti problémáikra, a szervezeti formákra, a szövetkezeti munkamódszerre és sok vitás ügy jogi rendezésére.— A hódmezővásárhelyi Földművesszövetkezet 1946. január 15-én alakult meg 140 taggal. Az alapitó tagok nincstelen földmunkások, földhözjuttatottak és kishaszonbérlők voltak. Az alapító tagok sorában találhatók többek között: Posztós Sándor, Kószó Imre, Lévai Sándor, Nagy Sándor, Nagy Pál, Földházi Pál, Kiss Lajos, és más munkásmozgalmi emberek. A városi földmüvesszövetkezet 231
