Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Haladi József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabbkori történetéből

A fenti adatok szerint a mezőgazdasági keresők aránya is csökkent az elmúlt évek során. Hódmezővásárhelyen 1949-ben a keresők több mint 50%-a a mezőgazdaságban dolgozott, az ipari keresők pedig a legkisebb hányadot képezték. Az 1950-es években erőteljes átcsoportulás ment végbe, a mezőgazdasági dolgozók aránya 39%-ra csökkent, az ipari és egyéb keresőké mintegy 10—10%-kal növekedett.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségessége és kezdete

A felszabadulás után közvetlenül a politikai harcokkal elfoglalt pártok akkor még viszonylag kevés figyelmet szenteltek a szövetkezeti mozgalmaknak. „A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán elfogadott programtervezet a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és a dolgozó parasztság helyzetének megjavítására” című 1946-os programtervezet is csupán azt hangsúlyozza: „Az egyesülésben felmérhetetlen erő rejlik. Amire egy-egy birtokos a maga erejéből képtelen, összefogással, szövetkezéssel megvalósítható... A nagyüzem előnyeit a törpe- és kisbirtokos parasztság számára biztosítani csakis a kistermelők szövetkezeti tömörülésével lehet”.18 Itt tehát a szövetkezésről és a szövetkezetekről még nagyon általánosságban van szó.

Hazánkban 1948—1949-ben megszületett és fejlődésnek indult a termelőszövetkezeti mozgalom. 1948-ban győzött a proletárdiktatúra, a hatalom kizárólagos birtokosa a munkásosztály lett, amely a hatalom gyakorlásába bevonta a parasztságot is és tovább erősödött a munkás-paraszt szövetség. A proletárdiktatúra győzelme után a munkásosztály vezetésével megkezdődött a szocializmus alapjainak lerakása. A kommunista és munkáspártok vezetőinek 1957-es Moszkvai Nyilatkozata összegezi a szocializmus építésének általános és sajátos törvényszerűségeit. A nyilatkozat megállapítja, hogy a mezőgazdaság átszervezése a szocializmus építésének általános törvényszerűsége.

Hazánkban az államosítások következtében a tulajdonviszonyokban lényeges változások történtek. A mezőgazdaságot kivéve a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá. A szocialista állam további megszilárdítása, az ipar és a mező- gazdaság közötti megfelelő arány kialakítása, a bővített újratermelés biztosítása, a szocializmus építése stb. is szükségessé teszi a mezőgazdaság átszervezését, figyelembe véve a sajátos körülményeket és a marxizmus klasszikusainak, főleg Leninnek a véleményét a szövetkezetekről. A proletárhatalom létrejötte után az állam a szocialista iparra, az ipar által előállított mezőgazdasági gépparkra, az állami gazdaságok és a gépállomások hálózatára támaszkodva figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a mező- gazdaság szocialista fejlesztése érdekében.

Az MDP 1948-as programnyilatkozata szervesen kapcsolódott az MKP programjához. Az MDP agrárpolitikájának alapjává az MKP szövetkezeti irányelveiről — 1948. április 22 — szóló határozat vált. Ez a határozat a mezőgazdasági politika legfőbb céljaként a termelőszövetkezeti mozgalom kialakulását jelölte meg. A határozat megállapítása szerint: „A népi demokráciában megvan annak a lehetősége, hogy a dolgozó nép államának segítségével, a nemzetgazdaság államosított szektorára támaszkodva, olyan szövetkezeti rendszert építsünk ki, amely a burzsoáziának az áruforgalomból való kiszorításával, a mezőgazdaságban az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra való fokozatos áttérésen keresztül, a mezőgazdasági termelés átszervezésével — nemzetgazdaságunkban általában a tőkés befolyás és kizsákmányolás visszaszorítását, különösen pedig a mezőgazdaság szocialista fej18 MKP és az SzDP határozatai 1944—1948. Kossuth, 1967. 284. old.

229