Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948

Németh László sajátos elszigetelt helyzete (ezekben az első években) tükröződik a helyi sajtóból is. Alig-alig értesülünk róla, hogy irodalmunk egyik óriása itt él. Említik egyszer a Leánygimnáziumban mondott ballagási beszédét, máskor azt, hogy részt vett Vöröss István temetésén. A Villámfénynél című darabja helyi előadása kor a Vásárhely Népe csatlakozik az elmarasztaló bírálókhoz... és mást szinte nem is hallunk felőle.

A fagy azonban, mint fentebb láttuk, enged. Az ez időtájt született műhely- tanulmányaiban (Regényírás közben, Előszó Móricz Zsigmond Shakespeare-tanul- mányához), új esszé-korszakának előhírnökeiben, már diagnosztizálható a görcsök oldódása. Még inkább érezhetővé válik új attitűdjének, az „őrültséget” felváltó „belátásnak” a kristályosodása az újabb (vagy átdolgozott) társadalmi drámáiban, például az Erzsébet-napban. A folyamat az egyben a Németh László-oeuvre csúcsát is jelentő, „világirodalmi mércével mérhető” Iszonyban és az Égető Eszterben teljesedik ki.88 89

Vásárhelyi korszakában írt drámái csak hosszú évekkel később kerülhettek színpadra.80 Ugyanígy az Égető Eszter könyvet is csak nagysokára vehette a kezébe az olvasó. így ezek az alkotások születésük idején nem válhattak a közgondolkodás vektoraivá, viszont az irodalmi berkekben szerzőjük előtt szélesebb utat nyitottak a folyóiratok és a kiadók felé.

Az Égető Eszterben félreérthetetlenül fogalmazza meg, nyilvánítja ki állás- foglalását a haladás, a szocializmus mellett. Hogy mégis visszavonult a tanítástól, sőt, újabb exodusszal a várost is elhagyta, arra magyarázatot adnak a rákövetkező, illetve már bontakozó, Németh László személyét, pedagógiai tevékenységét is érintő politikai fejlemények. (1948 őszén, az év végéig, felmondásáig, egyetlen fillér óradíjat nem utaltak ki neki.)90

Hogy a város hogyan fogadta be Némethet? Úgy, mint más nagy embereket, akik nem csinnadrattával érkeztek. Azok, akik közelről ismerhették szelleme szi- porkázását, vakító fényét — egynémely tanítványai, közeli barátai, írótársai, a helyi közművelődés szorgos munkásai — rajongtak érte. Mások — szomszédai, ismerősei, potenciális közönsége — jó esetben értetlenül álltak vele szemben. Igen kevesen keresték a barátságát, vagy azt, hogy megélhetésében segítségére legyenek, (persze nem is nagyon hagyta volna). No de, utólag, az Égető Eszter megjelenése után már pálmaággal fogadták a „hazalátogatót” és kitüntetésnek vették azt is, hogy a regényében egyiküket—másikukat, az egész várost, szatirikus vonások vegyítésével ábrázolta.91 92

A befogadásánál lényegesebb volt az, hogy vásárhelyi jelenléte a negyvenes évek második felében irodalmi súlyt adott a városnak, katalizátorként működött a helyi kezdeményezésekben, összekötötte azokat a pesti, az országos áramlatokkal, és ily módon a város szellemi virágzásának egyik zálogává vált.

*

Ami a kor szélesebb értelemben vett kulturális befogadását, a rendezvények közönségét illeti, az akár a korábbi időkben, ekkor is rizikófaktor volt. Vásárhelyen s a hozzá hasonló típusú, a hagyományos népi művelődéshez közelebb álló települé88 Grezsa 227.

89 Grezsa 174.

99 Grezsa 288—289.

91 Németh László: Az író és modelljei. = Vásárhelyi Tanulmányok, 1964. 65—75. 69—70.

92 Alföldi Újság, 1946. április 4.

162