Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948
A fáradhatatlan muzsikus pedagógus megalakítja és vezényli a Tornyai Társaság Nó'i karát (ez később a Vásárhelyi Nőikar nevet veszi fel). Magas színvonalú klasszikus repertoárjukkal évekig közreműködői lesznek a helyi közművelődésnek.68 Igen tevékenyek az énekkarok: az Iparos Daloskor, élén a városszerte népszerű Bognár Rezső, református kántorral és Munkásdalárda, amelyet ebben az évben már a református gimnázium énektanára, Fábián Gyula vezényel. Az énekkarok is, hangszeres csoportok is ismételten megfordulnak a szomszédos városokban. Novemberben az „iparosok” Szentesen, a Tornyai Társaság vonósnégyese pedig decemberben Makón vendégszerepei.69 A közművelődés elemzésekor mindig a helyi erőkből, helyi kezdeményezésekre született eredményekre helyezzük a hangsúlyt. Egyéb, a város határain túlról érkező kulturális produkciókról azért is esik kevés szó, mivel az új pénz megszületéséig ilyen ritkán fordul csak elő. Egy eseményre mégis illő kitérnünk, ez pedig az Operaház április 1—2-i vendégjátéka.70 Az időpont apropója: az Osváth Béla-féle színtársulat megkapta a koncesz- sziót, önállóvá vált. A hatalmas apparátus lehozatala — az infláció csúcsán, tojásbelépő és liba-gázsi mellett — szintén az ifjú színházdirektor szervezési bravúrja. A Sevillai borbély kétszer töltötte meg a Fekete Sas nézőterét. A szereposztás olyan sztárokat vonultatott fel, mint Székely Mihály, Maleczky Oszkár, de a közönséget legalább annyira érdekelte a címszerepet éneklő Virágos Mihály, a helyi nagyállomás főnökének a fia. Nem kevésbé emelkedett hangulatú volt az elmaradhatatlan bankett. A kölcsönös tósztoknál és a helyi lapok szuperlatívuszainál becsesebbek számunkra a pesti sajtóvisszhangok, amelyek elismeréssel adóznak Vásárhely „kultúrtörekvései- nek” és újonnan felfedezett tehetségként emlegetik Várhelyi Endre nevét.71 (Egy éven belül maga is az Állami Operaház tagja lett.) * 1947. Az elmúlt esztendő fő gazdasági (s egyben politikai) vívmánya a stabil új pénz, a Forint megteremtése volt. Ez lehetőséget nyújtott az ország szocialista átalakításához szükséges gazdasági, ipari bázis fokozatos kiépítéséhez. Augusztusban jött ki a Forint, októberben megrendezték a felszabadulás utáni első nagy állatvásárt. Igaz, ezen még „sok volt a kupec és kevés a ló”,72 hiszen a háborús veszteségeket és a jóvátételi terheket még érezte az állomány, de a következő években már óriási lendületet vesz a nagymúltú vásárhelyi lótenyésztés. A gazdák számos díjat nyernek az országos lókiállításon73 és a lóversenyzés is megindul. Bár a gondok még csak lassan szűnnek, a helyi sajtó tele van bizakodással: „Este is világosak lesznek már az utcák... lesz fűtés a MÁV-on”, másutt: „Jön az amnesztia, hazatérnek a hadifoglyok, felszámolják az internáló táborokat.” A pénzügyi stabilitás következményeként biztonságossá, tervezhetővé válik a közművelődési élet. Bátran lehet már hívni vendégművészeket. Pénzt fordíthat a város olyan dolgokra, mint pl. Szénási Guszti cigányprímás rádiószereplésre való utaztatása... * 68 Puszták Népe, 1946. 1. évfolyam. 2. szám. 80. — Alföldi Újság, 1947. június 22. 89 Vásárhelyi Független Újság, 1946. december 18. 70 Várhelyi Endre: Az Állami Operaház vendégjátéka. = Vásárhely Népe, 1946. április 3. 71 Gaál Endre Magyar Nemzet-beli cikkéből (március 11.) idéz az Alföldi Újság, 1946. április 11 72 Vásárhelyi Független Újság, 1946. október 13. 73 Független Újság, 1948. március 21. 157
