Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Felletár Béla: Képsoroka koalíciós évek Hódmezővásárhelyének közművelődési életéből 1944 október 8.–1948
alakulása fémjelzi a második időszakot, amely 1946 végéig tart. A harmadikban, 1947. évben, a Szabadművelődési Felügyelőség — több-kevesebb sikerrel — egyfajta összefogó, irányító funkciót gyakorol. Végül 1948-ban a politikai erőviszonyok alakulásával a pluralizmus képlete egyszerűsödik, ám az öröklött válságot a záróidőszak is csak újabb válság árán tudja feloldani. Amint a tanulmány címe is jelzi, a szerző nem vállalkozott a módszeres művelődéstörténetírás hazánkban eléggé kitaposatlan útjára. A tanulmány felépítésében az időrendiség uralkodik, de az egyes intézmények, mozgalmak stb. ott kapnak részletes bemutatást, ahol, amikor legjelentékenyebb szerepet játszanak. A szakterületek közül a rendelkezésre álló források alapján a zene, az irodalom, a színjátszás és a művelődési társaságok munkája kapták a legtágabb teret. Kevesebb szó esik a képző- művészetről, könyvtárügyről, közoktatásról, sportkultúráról. A források közül a napisajtó nyújtotta a leggazdagabb anyagot. Ezt azonban, ahol csak lehetett, élő tanúk visszaemlékezéseivel és más dokumentumokkal szembesítve értékeltük. * Hódmezővásárhely város, az itthon maradottak, eltekintve a szórványos belö- vések, bombázások áldozataitól, viszonylag kevés kárral úszta meg a front átvonulását. Hogy ennek utána sem keletkeztek zavarok, az részben a rendfenntartás és egészségvédelem gyors megszervezésének, részben a lakosság gazdasági megelŐzött- ségének1, nem utolsó sorban pedig a nép nyugodt vérmérsékletének, reális helyzet- megítélésének volt köszönhető. Nem állítható azonban az, hogy a vásárhelyi emberek nem éltek át megrázkódtatást, hiszen a fronthalál, eltűnés, az elhurcolás, a hadifogság és a menekülés százával, ezrével szakított szét családokat vérző csonkokra. Szinte minden ház gyászol vagy vár, keres valakit. Megdöbbentő erővel dokumentálja ezt a társadalmi közérzetet az egykorú napilap hozzátartozókat kereső rovata. A fegyverzaj elcsitulása utáni legelső napokban megindul falragaszok, népgyűlések útján a gazdasági, társadalmi élet újjászervezése. Az 1944. október 23-tól folyamatosan megjelenő Vásárhely Népe, a Magyar Kommunista Párt (MKP) lapja hasábjain szemléletesen rajzolódik ki, hogy tér vissza fokozatosan a vérkeringés, az élet az elalélt társadalom testébe. Az első szám leszögezi, megvilágítja a történeteket, bemutatja a Szovjetuniót, annak vezetőjét, egyben közli a Vörös Hadsereg városparancsnokságának 1. számú parancsát. Ez egyebek közt felhívást tartalmaz a hatóságokhoz munkájuk fölvételére, a kórházak, közintézmények működésének folytatására, üzletek kinyitására. Kijelenti, hogy az istentiszteletek megtartásának akadálya nincs. Szabályozza a kijárást, közlekedést, és megparancsolja a lakosság birtokában levő lőfegyverek leadását. Kiss Pál, az új polgármester, az őszi szántó-vető munkák haladéktalan megkezdésére és a szakszervezeti, egyleti, olvasóköri tevékenység felújítására hívja fel az embereket. A sokéves szovjetellenes propaganda és a háború természetes velejárói okozta szorongás oldódik. Az emberek előmerészkednek. Benépesül a piac. Már októberben tanúi vagyunk a közművelődési élet első tétova lépéseinek is. Megnyílik a templom- bazári könyvkölcsönző, gondűző filmvígjátékokat vetítenek a Korzó moziban (a mai Béke Filmszínházban). A tanácsházán megbeszélést tartanak a város területén tartózkodó óvónők és tanítónők részére. Az artistákat és színészeket hasonló céllal a Kommunista pártházba (a volt Kokron-palotába) hívják. Az újságban megjelennek 1 A síránkozók felé = Vásárhely Népe, 1944. november 22. 138
