Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
Az összehangolatlan iskolatípusok negatív kölcsönhatásának káros következményeit is feltárta Herman. A népiskola, középiskola és az egyetem helyes kialakítása egymást feltételezi. Ha az egyetem „kávéházi nevelést” nyújt, rossz tanárokat képez, ha a tanszékeket a „családi katedrabirtok”-lás jellemzi, nem lehet jó a középiskola sem.16 Az új természettudományi ismeretek bevezetését a középiskolában nélkülözhetetlen követelménynek tartotta. Elítélte a konzervatív klerikális körök ezt ellenző stupid magatartását. Herman ennek illusztrálására említette Buch svéd kutató esetét, aki a földtan tudományt megalapozta. Midőn Haidinger a földtant Ferenc császárnak bevezetésre ajánlotta az oktatásban Buch könyve alapján, a császár 14 napig tanulmányozta a könyvet és kijelentette: A könyv valóban új tudományt alapozott meg, de nem tanítható, mert ütközik a bibliai genezissel a föld keletkezéselmélete.17 A szakmai minősítés sablonizálásának hátrányaira is felhívta Herman a figyelmet. A magyarországi szemlélet korlátainak klasszikus példájaként említette: Jósika Miklós emlékirataiban felháborodva írt Brassai Sámuel tudományos munkásságáról, mert „autodidakta és nem nemes”. A dualizmuskori minősítési rendszerben Franklin Benjámin Magyarországon csak favágó lehetne. A gimnázium és reáltanoda kettős bevezetése ellen szól a középiskolák földrajzi elhelyezkedése is. Igen szerencsétlen hatást gyakorolhat egyes vidékekre, ha a város csak reáltanodával rendelkezik és mellette gimnázium fenntartására képtelen. Ez esetben tehetségeket rekesztenek ki eleve az egyetemi továbbtanulásból. A szakosodás Herman szerint nem a középiskola feladata. A tudományos kutatásban a szakmai bifurkáció újabb lehetőségeit a tehetséges és alkotó szellemű kutatók találják meg, sohasem az oktatás.18 A gimnáziumi tanterv belső szaktárgyi arányait és tartalmi vonatkozásait Herman adatszerűén is elemezte, dr. Klamrik János Középiskolai tanügyi rendelettár c. műve alapján. Herman szerint a nyelvi és természettudományi ismeretek együttesen az összóraszám 67,38 %-át teszik ki. A latin, görög, magyar, német nyelvórák száma 73,88%. Az általános túlterhelést, magas napi óraszámot figyelembe véve, Herman a nyelvi óráknak ezt az arányát túlzottnak találta. Ezen belül különösen a latin és görög nyelvórák aránya feltűnő, 42,67%. Véleménye szerint az ókori nyelveket a középiskolai oktatásban teljesen mellőzni kellene a kötelező tárgyak sorából, tanítását az e nyelveket igénylő egyetemi szakokon kellene kezdeni. A latin és görög kultúrát és irodalmat a magyar nyelven kívül bármelyik világnyelven is élvezni lehet. A nagy tiltakozást látva végül is helyeselte az egységes középiskolát, amely minden gyakorlati pályára és az egyetemre is előkészítő ismereteket ad: modern nyelveket, az ókori nyelvek közül csak a latint és főként a modern természettudományokat és modern irodalmat tanít. A kormánypárt köreiben is voltak felvilágosultabbak, akik, mint pl. Móricz Pál, maguk is úgy vélték: a görög nyelvet nem kell a kötelező tárgyak sorában meghagyni. Csíky Kálmán viszont a görög nyelvet az oktatás fundamentumának tartotta, mert a görög a demokrácia iskolája. Herman szerint a görög társadalom nem előpéldája a modernkori demokráciának és diktatúráknak. A görög államszervezet, így az athéni demokrácia is rabszolgatartó demokrácia volt, a görög irodalom eredetiben más okokból sem való a serdülőkorú ifjúságnak. A görög demokráciát történelmileg a kereszténység haladta meg. A keresztény világszemléletet és feudális államot pedig a polgári állam, társadalom és tudomány. Ezért a középiskolai oktatás 16 OKN 1881. X. 219. 17 OKN 1881. X. 221. 18 OKN 1881. X. 255. 231
