Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

és a rajz tanítása. Herman követelte, hogy a tananyag legyen jól válogatott, korszerű tudományos ismereteket közvetítő', de ne legyen sok és rossz.14

A minisztérium 1883-ban terjesztette elő' a gimnázium és reáltanoda törvényjavaslatot. Szakembereket küldött ki Európába más államok középiskolai rendszerének részletes tanulmányozására. Valóban a kor legjobb szakemberei, így Müller Miksa folytak be a munkába. Az országgyűlésen derült ki: a középiskolák ügye elsó'rangú eszmei-politikai kérdés, amelyről szinte minden társadalmi osztálynak és minden vallási és politikai érdekcsoportosulásnak kialakult és egymással ütköző elképzelései és igényei voltak. A javaslat az egyetemi előkészítés céljából két iskolatípust alakított ki: a gimnáziumot mint hagyományos iskolatípust az összes további egyetemi szakosodásra kívánták alkalmassá tenni, valójában a humán és elméleti természettudományos tárgyakra készített elő. A reálgimnázium viszont a matematikai és a műegyetemi oktatás előkészítését volt hivatva betölteni. Ez utóbbi azonban a humán egyetemi felvételekre csak különbözeti vizsgával képesített. A kormány tehát a lépcsőzetes iskolarendszer kiépítésén munkálkodott: az elemi iskola az ipari és mező- gazdasági szakmunkásképzés előiskolája volt. A felső elemi, az alsó ipari, kereskedelmi és adminisztratív alkalmazotti középiskolatípusokra készített elő. A középiskolák 4. illetve 6. osztálya segédhivatali és elemi iskolai tanítói és ipari-kereskedelmi szakképzettség elnyerésére készített elő. A 8 osztályos érettségi az egyetemen kívül erdészeti, bányászati, közigazgatási és jogi akadémiákon is adott lehetőséget a továbbtanulásra.

A minisztérium tervezetével szemben Herman Ottó a demokratikus iskolarendszer kifejlesztésének elveit igyekezett képviselni. Álláspontjának lényege a továbbtanulás és pályaválasztás zsákutcáinak kiküszöbölése volt az iskolarendszerből. Ezért Herman az egységes középiskola híve volt. Schleiermacherre hivatkozott, aki szerint a modern középiskolában a latinoktatás korszerűtlen. A latin túltengése egyéb tudományos alapismeretek rovására kuriózum. Hivatkozott Buckle történészre, aki szerint a középiskolában a latin és görög nyelv nélkülözhető. Herman ezzel szemben úgy vclte, hogy Magyarországon, ahol a latin írásbeliség hosszú ideig élő volt, a tudományos alapismeretek mellett helyes arányban legyen kötelező tárgy. Utalt Felméry Lajos Trefort megbízásából végzett külföldi tanulmányútja alapján készített javaslatára: aki az anyanyelvi oktatás alapelvét találta a legfontosabbnak, amellett a második osztálytól a latin és negyedik osztálytól a német nyelv kötelező tanítását. Az iskolák központi ellenőrzése az 50-es évek Thun közoktatásügyi minisztere által bevezetett ellenőrzésnél is szigorúbb. Herman szerint ez a birodalmi centralizációs politika újjáéledése, amelyet most a magyarság „védelme” ürügyén valósítanak meg. Grünwald szerint a magyarországi nemzetiségek veszélyeztetik a magyar államot. Az általa ajánlott kinevezési rendszert azonban a társadalom szabad mozgása hosszabb ideig nem tűrheti. A kormány a birodalom képviseletében a hadsereg fejlesztését valósítja meg, de az iskolai beruházásokra nincs pénz, iskolaügyben is a beruházási összegeket az állami beavatkozást elősegítő intézmények erősítésére fordítják a magán- és egyházi iskolák esetében. A Schulverein magyarországi képviselői Steinacker Ödön, Wolf képviselő a német iskolapolitkával foglalkozó megjegyzéseire válaszolva Herman kijelentette: ha a kormány Bismarck politikáját alkalmazná Magyarországon, 10 év múlva nincs szász, csak magyar iskola! Herman elismerte, hogy Bauszer Guidó és Zay Ödön hazafias németek, Steinacker Ödön magyar hazafi. Ezért a porosz iskolapolitiát aggódva figyelik. A berlini parlamentben tiltakoznak a németisítés ellen a lengyel képviselők. Stablewsky a lengyel oktatási nyelv bevezetését követelte.

14 OKN 1881. VIII. 248.

229