Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
országos egészségügyi felügyelők ezek után engedélyezték (miniszteri engedélyt adtak ki) egy magánambulancia létesítésére, amely mint elsó'segélyhely működött, ingyenes jószolgálati alapon. De általános bevezetésével késlekedtek.44 Babó Emil Wagner Gyula eljárásának bevezetését sürgető interpellációjára Hieronymi Károly belügyminiszter elismerte, hogy az alkalmazott hivatalos gyógymód eredménytelen. Elismerte, hogy Wagner Gyula lakásán nem kórház, hanem ambuláns rendelés van, amelyet dr. Grünblau Sámuel szakképzett orvos vezet. Kijelentette, hogy hajlandó a Budapesti Közkórház Trachoma Osztályán a gyógymód ellenőrzésére alkalmat adni.45 A pokolkő, rézgálic, majd a szublimátos kezeléssel sikerült az 1895-ben mintegy 30 ezer magyarországi megbetegedést lassan visszaszorítani.46 A magyar közegészségügy országos szervezetének kiépítése és számos népbetegség eredményes felszámolása a kormányszervek, közéleti férfiak és szakemberek sokszor összeütközésekre vezető, de áldozatkész munkásságának eredménye volt. A kapitalizmus ugyanakkor újabb népbetegségek szülőjévé vált, amelyeknek felszámolására —- így pl. a szilikózis, a tuberkulózis stb. — hosszú évtizedek közegészségügyi erőfeszítésére volt még szükség. Szeged város és az országos oktatás-, vallás- és kultúrpolitika Az általános iskolai oktatás bevezetése a dualizmuskori oktatáspolitika fontos vívmánya volt. Az iskolai oktatást az 1848. évi első Eötvös-féle iskolatörvényjavaslat utalta az államigazgatás hatáskörébe. Ez az alapelv az 1868. évi iskolatörvényben is érvényben maradt, de a dualizmuskori oktatáspolitika nem volt képes maradéktalanul megvalósítani. Az állami oktatáspolitika elé igen sok feudális eredetű akadály tornyosult. Magyarországon a népoktatást az egyház és a magániskolák hálózata valósította meg a feudalizmus korában. A polgári kori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetése nem tette lehetővé a korábban létesült iskolaszervezet teljes államosítását. Ennek nem csupán anyagi akadályai voltak, hanem a római katolikus egyház alapítványainak és korábban élvezett monopolhelyzetének elvesztését féltette. Mint Magyarország legnagyobb egyházfelekezete, amely hosszú évtizedeken keresztül az államvallás előjogait is élvezte, nagy befolyással rendelkezett a dualizmus korában is. Emellett a felekezeti iskolák csaknem fele az evangélikus, református, görögkatolikus, görögkeleti egyházfelekezetek birtokában volt, amelyek egyben az autonóm egyházi előjogokon túlmenően a magyarországi nem magyar nyelvű iskolai oktatás védelmezőiként léptek fel, a Magyarországon élő német, román, szerb és szlovák, továbbá ruszin nemzetiségi jogok védelmében. A városi iskolák helyzete az országos viszonyokhoz képest annyiban volt kedvezőbb, hogy a városok nagyobb bevételekkel rendelkeztek, és költségvetésükből eredményesen létesíthettek a polgári igényeknek megfelelőbb ún. községi iskolákat. Az állami ellenőrzés a minden iskolára kiterjedő állami tanfelügyelet, az államilag törvény által előírt és minden iskolára kötelező tantervek és a tankönyvkiadás minisztériumi engedélyezése jogán érvényesült. A haladó iskolai törekvések előrevitele érdekében igen fontos szerepet játszottak a tanítók és tanárok szakmai, politikai és érdekvédelmi szervezetei, amelyeket részben felekezeti keretek között hoztak létre, 41 * * 224 41 OKN 1892. XIV. 314. « OKN 1892. XV. 442. 16 OKN 1892. XXVL 265.
