Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

Szegedet 1886-ban a kolerajárvány fenyegette. Herman Ottó interpellációjában sürgette a kormány megelőző intézkedését. A járvány Toulonból terjed, Marseille, Észak-Olaszország, Trieszt, Fiume után Budapesten is észleltek megbetegedéseket. Szegeden előzetes óvintézkedéseket nem tettek. A veszélyt növelte a szennyvízcsatornának az ivóvízvezeték fölött vezetett nyomvonala. Szeged járványkórházzal nem rendelkezett. Tisza Kálmán miniszterelnök szerint 1884-ben is előfordultak koleramegbetegedések, azért a Belügyminisztérium 4 egészségügyi felügyelőjét megbízta a szükséges óvintézkedések megtételével. 24 órával a járvány jelentkezése előtt már Szegedre érkezett az egészségügyi felügyelő, aki azóta is ott tartózkodik. Az elöljáróság a mentőszereket beszerezte, szükségkórházat rendezett be. Az ivóvízcsatorna átépítéséről gondoskodtak. A városigazgatással naponta távirati és levélösszeköttetésben áll. Győrben 44 megbetegedést észleltek.41

A himlőoltás általánosan kötelezővé tételét a kormány 1887-ben terjesztette az országgyűlés elé. Madarász József az ellenzék részéről támogatta a törvényjavaslatot. Herman Ottó sajnálta, hogy az országgyűlésnek nincs orvos képviselő tagja. Kétségét fejezte ki, hogy az oltóanyag minősége megfelelő-e, mert sok panaszról tud. Neudtvich Károly szerint az oltóanyag védőhatását a porosz statisztikai vizsgálat bizonyította. Az oltóanyag védőhatása, megfelelő végrehajtás esetén kétségtelen. A himlőoltás bevezetése egyszer s mindenkorra lezárta az emberiség rettegett járványának kártételét. A kormány meggyőződve az eljárás eredményességéről, viszonylag rövid idő alatt rendszeresítette azt Magyarország területén.42

A dajkaság intézménye, amelyet az 1876. 14. tv. rendszeresített, csak némileg volt alkalmas pótolni a lelencházak és bölcsődék hiányát. A dajkákra a kerületi orvos felügyelt, de egyéb elfoglaltságánál fogva ezt a feladatot ellátni képtelen. A halandósági index 1893-ban Magyarországon elérte a 70%-ot. Babó Emil a költségvetés belügyi kiadásaihoz ajánlotta felvenni az állami lelencházak és bölcsődék kiépítésének rendszeres tételbe iktatását.

A prostitúció a dualizmus kori magyar közegészségügy virágzó és megoldatlanul maradt jelensége volt. A prostitúció mint üzleti tevékenység állami adójövedelmet hozott. A közegészségügyi felügyeletet a belügyminisztérium látta el, azonban a prostitúció által intézményesen terjesztett betegségek jelentős és épp a legveszélyesebb fajtái elleni védekezés még az orvostudomány számára megoldatlan volt. Ezért a rendőri közegészségügyi hatóság elsősorban a foglalkozás társadalomra veszélyes hatását kísérelte meg orvosi ellenőrzéssel és más eszközökkel lokalizálni. A prostitúciónak volt egy törvény által tiltott melléküzemága is, a leánykereskedelem. Babó Emil az 1893. évi költségvetés általános vitáján interpellálta a belügyminisztert a Keletre irányuló tiltott lánykereskedelem megfékezésére tett intézkedésekről.43

A trachoma különösen az Alföldön és Szegeden szedte áldozatait. Babó Emil interpellációjára a belügyminiszter 1892-ben ígéretet tett az 1893. évi költségvetés terhére utazó szemorvosok kiküldésére. A késlekedés eredménye Szegeden 1892-ben 1773 új megbetegedés és 2000 régi beteg. Igaz, a kormány 1891., 1892. évi költségvetésében 40 000 Ft, 1894-re 60 ezer Ft előirányzat szerepel, de a kezelésmód addig eredménytelen maradt. Az 1886. 5. tv. alapján kiküldött utazó orvosok és szükségkórházak gyógymódjával szemben Szegeden 1891-től Wagner Gyula laikus új gyógymódot alkalmazott. Az eljárást azonban dr. Siklósy egyetemi tanár és Müller dr. kórházi főorvos ellenőrző vizsgálatai igazolták. Feuer Náthán dr. és Chyzer Kornél dr.

41 OKN 1884. XIII. 253.

42 OKN 1884. XVI. 181.

43 OKN 1892. VII. 382.

223