Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

van. A helyzet sérti Szeged városigazgatásának autonómiáját. A főispán közvetlenül irányítja a szakigazgatást, maga alá igyekszik rendelni a polgármestert, és a városi tanács működését megbénítja. A kiszolgáltatottságot fokozza, hogy a főispán nem rendelkezik szakmai (közigazgatási, jogi) minősítéssel, visszaél hatalmával, amint ez Tápén és környékén, a már említett választáson történt. A képviselőjelöltet csendőrök kísérték és meggátolták, hogy a választók előtt leleplezze beszédében a hatósági visszaéléseket a választói gyűléseken. A kormány a visszaéléseket nem bünteti, a vétkeseket nem vonja felelősségre, a tiltakozókat áthelyezi, a bűnös tisztviselőket előlépteti. Előléptették pl. a választási bizottság alelnökét. A választásban résztvevőket utólagosan is üldözik. Az ellenzéki szavazókat beidézték a rendőrfőkapitányságra Tápén. Nagylakon a belügyminiszter mint képviselőjelölt megbukott, mert erőszakos eszközeikkel a lakosságot nem tudták megfélemlíteni. Széli Ákost, az ellenjelöltet választották meg, aki mindössze egy esernyő „társaságában” ment oda. A Battonya helységben lefolytatott választások közben a csendőrök három állampolgár vállcsontját összetörték, lábuknál fogva gerendára akasztották. A szegedi Királyi Fenyítőszék az eset miatt panaszt emelt a kerületi csendőrparancsnoknál. Az atrocitást elkövető csendőröket mindössze 14 nap szobafogsággal büntették, de ebből is 7 napot kegyelem útján elengedtek. Annál könyörtelenebből jártak el azzal a csendőrrel szemben, aki lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni a parancsok végrehajtását, és kilépett szolgálatából. Ellene a szegedi Törvényszék azonnal vádat emelt és 6 hónapi börtönre ítélte, amit a Királyi Tábla fellebbezés során 2 évre súlyosbított, a Kúria bizonyításkiegészítést kért, de a csendőr, hogy szabaduljon a börtönből, inkább visszalépett a szolgálatába. Ezek után a katonai bíróság felmentette, ,,a kihágás elévült” indoklással.22

A virilizmust pontosító 1886. 21. te. 26. par. értelmezése az országgyűlésben Városy Ferenc mérnök kérvénye kapcsán került napirendre. A városi hatóság az 1890: 22 578. sz. VKM rendelet alapján megtagadta a kétszeres értelmiségi cenzus alkalmazását az adóalap beszámításánál, a legtöbb adót fizetők jegyzékében, mert 1876 előtt a Műegyetemet csak abszolválták, az oklevelet csak később rendszeresítették. Babó Emil képviselő a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kért elvi állás- foglalást. Csáky Albin azonban tartózkodott. Gullner Gyula szerint az esetre az 1870. 42. te. 23. par. irányadó, ennek alapján az oklevél előtti abszolutóriumot oklevélnek kell tekinteni. Hieronymi Károly belügyminiszter ezzel az állásponttal értett egyet.23 *

Babó Emil az 1893. évi költségvetés vitáján a költségvetés hadikiadásainak növekedésével szemben a közigazgatási költségvetés megnyirbálását tette szóvá, ami az alkalmazottakat proletársorba kényszeríti. A kormány újabban előszeretettel alkalmazza az állandó foglalkoztatás helyett az ún. napidíjas rendszert, önkényesen bánik az előléptetésekkel. Ennek következtében az alkalmazottak fizetésében feltűnő különbségek keletkeztek. Budapesten 52 aljárásbíró fizetése 1500 Ft, amihez 400 Ft pótlékot kapnak, vagyis 1900Ft-ot évente, ezzel szemben a vidékiek mindössze 1300Ft-ot, vagyis a különbség évi 600 Ft.

Az 1894. évi költségvetési vitán a közigazgatási szervezet működésének munkamorálját tette szóvá Babó Emik A Belügyminisztérium a fellebbezéseket nem olvassa el. A szegedi törvényhatósági tisztviselő ennek ellenőrzésére kísérletképpen a fellebbezést annak indoklásával szándékosan összeragasztotta. Az irat változatlanul, minden rendellenesség észlelése nélkül jött vissza. A főispán a hatalmi ügyekben önkényeskedik, de a közigazgatás állampolgárokat szolgáló tevékenységét nem

22 OKN 1892. VII. 379.

23 OKN 1892. Vili. 262.

21 OKN 1892. Vili. 404.

217