Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
körében, a kormányerőszak elleni tiltakozás általánossá vált, és a törvényjavaslatok tárgyától függetlenül, az ellenzék minden kérdéssel kapcsolatosan a kormány általános felelősségét vetette fel. Június 22-én Babó Emil ugyan cáfolja a Magyar Hírlap (1892. június 11-i) hírét, mely szerint a tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslat vitáján a Függetlenségi Pártklub felkérésére pártálláspontot fejt ki, felszólalása mégis a kormány iránti bizalmatlanság kifejtése. Az uralkodó koronáztatása 25. évfordulóján a miniszterelnök és a főispánok az uralkodó fogadásán vettek részt. Az ellenzék az aktust nem kívánta megzavarni a bizalmatlansági indítvány egyidejű előterjesztésével. De a bizalmatlansági indítványt fenntartják, mert a kormány jogtalanul van hatalmon. Már áprilisban indemnitást kért, félve a leszavazástól. A válság tünete, hogy a kormány 4 hónap alatt kétszer kért költségvetés ügyben bizalmi szavazást. A címer vita aláásta a kormány megbízhatóságát. Az 1887—1892. országgyűlés indokolatlan feloszlatása, a téli választás csak rontott a helyzeten. A csendőrség jelvényén idegen színek vannak, mert a miniszterelnök indoklása szerint a csendőrség alakulatai a közös hadsereg részét képezik. A kormány teret engedett a közös hadsereg belügyekbe avatkozásának. Pl. a közös hadsereg képviselői részt vettek a koronázási emlékünnepségen is. A kaszárnyákon csak fekete-sárga zászló van, ott magyar zászló nem lenghet. A kormány és szubvencionált lapjai a választásokon reformokat ígértek, amelyekről azóta mélyen hallgatnak.20 A felszólalás jelzi, hogy a feszültség, a kormánnyal szembeni elégedetlenség olyan fokú volt, hogy az ellenzék képtelen volt megmaradni a napirendnél. Nem a rendszer valamely részletét kívánta többé szabályozni, hanem a rendszer megváltoztatása érdekében tüntetett. A kormányvisszaélések helyi következményeit Babó Emil a szegedi közigazgatási tisztviselők visszaéléseinek példáján leplezte le. 1892. augusztus 29-én a tápéi képviselő-választáson a rendőrség brutálisan beavatkozott. Horváth Gyula a miniszter- elnöknél táviratilag panaszt tett mint képviselőjelölt. A lapok szerint a választóknak háromszor kellett Tápéra menni szavazni. Az ellenzék 626, a kormánypárt 31 szavazatot kapott. Ezek után Szeged főispánja és a rendőrkapitány megtiltotta a tápéi választók átvonulását Szegeden. A megválasztott képviselőt és kíséretét rendőrökkel kísértették, és megakadályozták, hogy Szeged területére lépjenek. A képviselőt végül egyedül beengedték a városba, de lakása elé érve, a rendőrök ismét rátámadtak és inzultálták. Issekutz Győző interpellációja szerint Tápén 1892. augusztus 11-én a választást felfüggesztették formahibára hivatkozva. Ugrón Gábor, Horváth Gyula, Hévizy János, Balogh János táviratára a miniszterelnök nem adott választ. Alberté- nyi Antal h. választási bizottsági elnök szerint 800 ellenszavazatra esett az első menetben száz a Szabadelvű Párt jelöltjére, ezért a szavazást elnapolta. Csató alispán, a választóbizottság elnöke, Budapesttől felvilágosítást kért a történtekről. Tápéra három század katonát és 41 csendőrt rendeltek ki.21 A közigazgatás elégtelenségéről Babó Emil 1893 januárjában a költségvetés általános vitáján fejtette ki véleményét. A közigazgatás állami szervezetét a kormány a lakosság ellen erősíti és fejleszti, arra törekszik, hogy az állampolgárt kikapcsolja a közügyek intézéséből, a főispán és a törvényhatósági bizottság a közigazgatást kizárólagosan a szakközegekre építi, az életet számtalan rendelettel túlszabályozzák, teljes mértékben igyekeznek az állampolgárok ellenőrzését kiiktatni, így a közigazgatás ellenőrizhetetlen hatalommá vált, a lakosság teljesen kiszolgáltatott helyzetben 20 OKN 1892. IV. 273. 21 OKN 1892. VI. 12. 216
