Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
sok és a Magyarországi Földmunkások és Kubikosok Országos Szövetségét. A Vár- konyi szervezetet azért oszlatták fel, mert új vezetőséget választott. A vidéki egyletek csak az országos egylet részeként működhettek. Ennek ellenére a vidéki egylet feloszlatása esetén, elkobozták annak vagyonát. Ez történt Szegeden is, jóllehet az egyesületi vagyon a központ tulajdona.3 A Munkaadók Szervezete alapszabályait a Kereskedelem és Iparügyi Minisztérium ugyanakkor jóváhagyta. A szabályzat feljogosítja a munkaadókat a munkásokkal szembeni szolidaritásra. Eszköze: a munkás kizárása az üzemből, feketelistára tétele, szervezett munkások bojkottálása munkából kizárással, a munkáskizárás miatt károsodó munkaadó segélyezése a munkavállalók elleni rendszabályok érvényesítése érdekében. Szterényi József államtitkár szerint az alapszabály e részleteit a miniszter töröltette. Pető Sándor szerint viszont a hivatalos iratok bizonyítják a munkaadók közötti összebeszélés alapján keletkezett jogok hivatali elismerését. Szegeden pl. a Munkaadók Szövetségének Építőipari Szakcsoportja körözvényt adott ki, mely szerint ,,a Szegeden jelentkező kőműveseket fel ne fogadják, az újakat bocsássák el”. A szegedi szövetség az országos szervezethez fordult, a Szegeden sztrájkoló munkásokat másutt ne alkalmazzák, akit — Szegedről jöttét —, 8 hét óta alkalmaztak, bocsássák el azonnal.4 Pető Sándor interpellációjában a belügyminisztertől azt kérdezte, kívánja-e a munkásság jogait a munkaadókkal azonos jog szerint rendezni. Az első világháború előtt a Munkapárt kormánya a munkásság gyülekezési jogát teljesen megszüntette. Az ipari és mezőgazdasági munkásság gyülekezési jogát az 1918/19. évi forradalmak állították helyre, és kodifikálták a polgári demokrácia és a munkásság hatalma birtokában. A gyülekezési jog gyakorlása a dualizmus korában ugyancsak rendezetlenül maradt. Számos spontán tüntetés váltott ki rendőri erőszakos beavatkozást, több esetben előre bejelentett meneteléseket, mint pl. Kossuth olaszországi meglátogatására utazó ceglédiek átvonulását a Keletiből a Nyugati Pályaudvarra rendőrség akadályozta meg, mert egybe esett Ferenc József látogatásával Budapesten. Herman Ottó több munkás és mezőgazdasági munkásgyűlés, tüntetés önkéntes résztvevője volt Erdélyben, Félegyházán, Pesten. Egy alkalommal országgyűlési képviselői minőségében meglátogatta a sztrájkoló munkásokat, és a sztrájk ügyében interpellált az országgyűlésben.5 A Kaszinó előtt 1880 januárjában öt napig tartó tüntetés volt. Rendőrség és katonaság bevetésére került sor, két ember életét vesztette. Mocsáry Lajos interpellációjára Tisza Kálmán belügyminiszteri minőségében visszautasította az ország- gyűlési bizottsági vizsgálat lehetőségét, mert az országgyűlés nem veheti át a Belügyminisztérium funkcióját, sem a vizsgálóbíróét. Tisza Kálmán szerint 1880. január 11-én Herman Ottó és Szalay Imre a Kaszinó ellen bujtogatta a tömeget. Herman viszont ígéretet tett, hogy a katonaság visszarendelése esetén a tüntetést feloszlatja. Hoitsy Pál ipariskolai tanár, újságíró azonban nem távozott, csak ha a katonaság a kaszárnyába visszavonul. Ez állítólag megtörtént. 12-én is volt kisebb tumultus. 13-án bezúzták a Kaszinó ablakait, 8 rendőr megsérült, a lovas rendőrséget és a két század katonát kővel dobálták meg, ketten megsebesültek. 14-én egy konflis a katonai kordonnak rohant, egy katonát elgázolt, a kocsist a katonaság lelőtte és rálőttek egy Schwarz nevű jogászra is. A tüntetők beverték a Rókus kórház ablakait 212 3 OKN 1906. XVII. 220. 4 OKN 1906. X. 339. 341. 5 OKN 1881. II. 152.
