Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

ségben létező községeket is át kell telepíteni egészségügyi okokból magasabb fekvésű területre.45

Tisza Lajos Szeged képviselőjeként kezdeményezte az erdészet dolgozóinak fizetésrendezéséi, 1886-ban, tekintettel arra, hogy az állami hivatalokkal és vállalatokkal összevetve az erdészet alkalmazottjai a legalacsonyabb fizetést kapják, alacsonyabbat, mint a középiskolai végzettséghez kötött postai alkalmazottak, holott az erdészek pl. 2 év főiskola, 3 év államvizsga után lesznek főiskolai végzettséggel kezdő fizetésű gyakornokok.46

Szeged város lakói, Szeged törvényhatósága és választópolgárainak ország- gyűlési képviselői a dualista államrendszer kialakulását, a dualista parlamenti rendszer képviselőházának működését, a főrendiház reformját, a népképviseleti választásokat érintő kérdéseket, továbbá a magyar államháztartás és költségvetési politika formálását illetően mind a kormánypárti, mind az ellenzéki párthoz tartozó országgyűlési képviselők kivették a részüket.

Az ipar és kereskedelem, a közlekedés, a mezőgazdaság és erdészet fejlesztésének kulcskérdései megoldásához járultak hozzá javaslataikkal. Az országos politika sok vonatkozásban közvetlenül látszólag nem érintette Szeged városát. A város lakói sok esetben ténylegesen olyan kérdéseket is kérvényeztek az országgyűléstől, amely- lyel az országos ügyek legkedvezőbb megoldását kívánták érvényre juttatni.

A polgári kori fejlődés társadalmi ellentmondásainak feltárásában a polgári ellenzék képviselői közül kiemelkedik Herman Ottó demokratikus nézeteivel, amelyeket Szeged külterületének választópolgárai támogatásával és Herman demokratikus nézetei helyeslésével volt lehetséges csak Hermannak az országgyűlésben — sokszor nem csupán a kormánnyal, hanem az ellenzéki pártokkal, sőt saját Függetlenségi Párthoz tartozó képviselőtársaival is ütközésben — képviselnie.

Szeged város és a belügyi politika

(Egyesületi és gyülekezési jog, közigazgatáspolitika, adópolitika, közbiztonság, közegészségügy)

Szeged város polgársága, törvényhatósága és országgyűlési képviselői szerepe a törvényhozás belpolitikai tárgyú vitáiban

Az egyesületi jog polgári jogelvek szerinti rendezésére az 1848. évi kísérlet után hosszú ideig az osztrák katonai igazgatási, majd polgári jog alapelvei érvényesültek Magyarországon. 1861-ben az alkotmányos rend visszaállítására irányuló kísérlet nem terjeszkedhetett ki az egyesületi jog részletesebb kimunkálására. Az 1867. évi kiegyezés után ismét életbe lépett az állampolgárok egyesületi és gyülekezési szabadsága az 1848-ban hevenyészett törvények alapelvei szerint. Gyakorlatilag azonban az egyesülés szabadsága a Belügyminisztérium ellenőrzése alá tartozott. Az egyesületi jog érvényesülését a Belügyminisztérium az engedélyezési jog gyakorlásának közigazgatási eszközeivel is korlátozni és hátráltatni tudta.

Szeged város polgársága a dualizmus korában élénk egyesületi életet élt. 1907-ig Szegeden az egyesületek tevékenységét elsősorban a polgárság egyesületi tevékenység iránti igénye határozta meg. A Belügyminisztérium és a közigazgatási hatóság köz- igazgatási ügyintézése elleni panasz a Honvédegyletek és a Népkör működésének engedélyezésével kapcsolatosan került az Országgyűlés elé 1879-ben.

45 OKN 1884. I. 316.

46 OKN 1884. VIII. 314.

210