Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

ezer frankért. A felújítást csak Széchenyi Pál miniszter kezdte el országos méretben. De még mindig nem állt át a kormány a homoki szőlők telepítésének előnyben részesítésére. Széchenyi Pál válaszában kifejtette, hogy az amerikai alanyra oltott gyökeres vessző immunitása bizonyított, ezért állt át a minisztérium nagy tömegben erre a védekezésmódra. A minisztérium bevételei az állami zárszámadásban találhatók majd.41

A szőlőtermelés nagyarányú rekonstrukciós tervének kialakulása után a minisztérium kísérletet tett a bortermelés exportjának állami támogatását szolgáló intézkedésekre is. A felújítás a szőlőfajták exportszempontú egységesítésével az azonos, nagy tömegű exportképes bor előállítására alkalmas szőlőterület fejlesztésével megteremtette a modern borexport alapbázisát. Az állami és magánberuházások eredményeként megjelenő borexport elősegítésére a minisztérium mintapince létesítésével kísérletezett. Az Állami Mintapincészet nagy mennyiségű egységes exportbor termelésére rendezkedett be, az export érdekében külföldi államokban lerakatokat létesített és propaganda célból ügynököket alkalmazott. így pl. Berlinben pincét béreltek, ahova Magyarországról nagy tételekben szállítanak bort, és ott az Állami Mintapince árujaként minőségi palackozott borként adják el. A palackozó üzemben magyarországi szakmunkások dolgoznak. Ez a kezdeményezés a magánbortermelők félelmét váltotta ki. Herman Ottó interpellációja szerint tűrhetetlen, hogy az állam a magyarországi magánbortermelők rovására propagandatevékenységet folytasson. Hasonló tiltakozást váltott ki Herman szerint a földművelés-ipar-kereskedelemügyi miniszter és a közlekedés és közmunkaügyi miniszter közös rendelete, mely szerint a MÁV állomások vendéglői számára kötelezővé tették az állami Mintapince borainak kizárólagos forgalmazását.42

Herman kezdeményezte a bőrgyártás és borhamisítás elleni törvényt is, Németország mintájára. Magyarország évi borkereskedelmi forgalma elérte 1887-ben a 12 millió Ft-ot. A hamisítás egyesek részéről az egész ország hitelét rontja, ezért Herman szorgalmazta az élvezeti cikkek hamisítása elleni általános törvényt.*3

Az erdőgazdálkodás a dualizmus korában az állami vagyonkezelésben is tekintélyes szerepet játszott. 1884-ig az állami erdőterületek eladásából származó bevételek felhasználására nem volt törvény. A kormány a bevételeket nem egyszer hitel- törlesztésre, vasútfejlesztésre, vagy más célokra használta. Ennek következtében az erdészet fejlesztésére szükséges beruházási összegekre sem volt fedezet. 1884-ben az ellenzék többszöri sürgetésére a kormány kénytelen volt az állami erdők eladásából származó bevételek felhasználásáról törvényjavaslatot előterjeszteni. Eszerint az eladott erdők vételárát csak az állami erdészet fejlesztésére lehet felhasználni.

Hermann Ottó a vicinális vasutakat is legfeljebb kölcsön formájában javasolta erdészeti bevételekből építeni, mert az erdőtelepítés az utóbbi évtizedekben nem megfelelő ütemű volt. Az erdő fontos állami bevételi forrás, amelynek kihasználása olyan mértékű volt, hogy az egy főre jutó famennyiség elérte a minimális határt. Évente terem 2 m3 tölgyfa kh-anként, ebből egy lakosra jut 2 m3. Ez elégtelen, hiszen Budapest lakossága, jóllehet fűtésre kőszenet használ, de évente egy fő elfogyaszt 1,5 m3 fát is. Ezért a további faexportot meg kellene tiltani.44

Felmerült az Al-Duna erdőterületének felhasználása telepítésre is. Szapáry Gyula pénzügyminiszter ezt nem tartotta lehetségesnek, mert a terület mocsaras és a tér41 OKN 1884. VIII. 322.

12 OKN 1884. VIII. 292.

43 OKN 1884. XV. 125.

44 OKN 1881. XVII. 238.

209