Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
a Herman által sürgetett önálló vám: a magyarországi nyerstermények piacának elvesztését jelentené, ezért nincs alapja. Herman szerint az önálló vámterület nem azonos a Tisza Kálmán által mumusként emlegetett védó'vámos alternatívával. Az önálló vámterület nem egyéb, mint az állami szuverenitás alapvető' jogához ragaszkodás : az iparpolitika szabályozásának joga szuverén gyakorlására visszatérés. A magyar iparpolitika nélkülözhetetlen feltétele a külön vámterület, önálló pénzügy és önálló állami hitelpolitika, amelynek politikai biztosítéka az önálló magyar hadsereg. A konzervatív közjogi ellenzék képviselői sürgették a nyugati társadalmakban felmerült iparpolitikai kérdések külön törvényben rendezését. Apponyi Albert és Prónai Dezső szerint ipartörvényt csak az után lehet Magyarországon felülvizsgálni, ha az ipari munkásság alapvető jogi követeléseivel a kormány szembenéz. Herman a Tisza Kálmán miniszterelnöksége irányításával működő kormányt alkalmatlannak tartotta modern iparpolitika kimunkálására, hiszen a modern ipar alapvető kérdéseit a kormány tagadja, azokról nem hajlandó tudomást venni. A szocialista és anarchista mozgalmakkal szemben kicsinyes, eredménytelen ellenrendszabályokkal operál. Pl. a New Yorkban megjelenő Dynamit c. lapot a rendőrség Budapesten üldözi, a bécsi anarchistákat pesti lakhelyükre toloncolják, vagyis a forradalom gyúanyagát rendőrileg importálják. Herman szerint a társadalmat nem a munkásság és nem a szocializmus fenyegeti, hanem az államrendszer, amely Magyar- ország fejlődését gúzsba köti.15 16 Az állam mesterségesen elősegíti a fogyasztó rétegek növekedését, az állam a társadalmi rendszert a munkásság számára ipari kaszárnyákká alakítja át, a tőke politikai hatalmának előtérbe állításával, a nagyvállalkozások szubvencionálásával csak egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy a polgári jogegyenlőség csak papíron van, a közgazdasági érdekek grófok és polgárok kezében összpontosulnak, az igazságszolgáltatás egészen más mércével mér a szegénynek, mint a gazdagnak. A francia forradalom óta a hatalom új birtokosai az egyenlőséget, testvériséget és szabadságot, az egyenlőség elveit „kiforgatták”, a tömegek „becsapására” rendezkedtek be. Magyarországon a munkáskérdésre „kiváló súly fektetendő”. A mozgalom tapasztalható Herman szerint „nem csak a munkásoknál, hanem egészen más szociális rétegekben is.” A jövő nem biztosított, sokan éheznek, a financiális és hatalmi érdekek a monarchia politikájával terhelten a társadalomban „problematicus exis- tentiákat” teremtenek. A munkás az államrendszerből kimenekül, emberhez méltó állást és ellátást követel. A kormány a közállapotok javításával nem foglalkozik, csak felületesen. A gazdaság intenzitása lenne a kiút, ehelyett az államigazgatást növeli, gazdasági és földművelési jogot fejleszt. A gazdaság fejlesztése a kormány szerint nem állami ügy, ezt az egyletekre hagyja a kormány.17 Herman felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a munkásság politikai szervezkedése elkerülhetetlen, ezért a kormány kísérletei, hogy azt gátolva, a munkásságot humanitárius intézmények létrehozásával kívánja megnyugtatni, céltalan vállalkozás. Herman bírálta a kormányt amiatt is, mert a pártja által hirdetett liberalizmus elveit sérti tevékenysége, a liberális eszméket mint a köpönyeget forgatják. A libe- ralizmus elvei: a gondolat-, sajtó-, lelkiismereti szabadság, jogegyenlőség, személyes önrendelkezés minden ember elidegeníthetetlen joga, amelyet a közérdek, közjóiét, az állam és a nemzet érdeke korlátozhat csupán. Tisza Kálmán tévedésének tartja Herman azt, hogy Tisza Kálmán a társulást, a szakképesítést a liberális szabadságeszmékbe ütközőknek tartja. Ez Herman szerint anarchizmus lenne. Szerinte a libe15 OKN 1881. XVI. 176. 17 OKN 1881. XVI. 180. 199
