Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

Erdélyben a románság kizártságát a politikai jogok gyakorlásából. A választójog reformjához tartozó fontos alapkérdésnek tekinti a választójog kiterjesztését a nőkre. Helyteleníti, hogy Lónyai javaslata a vagyonjog elvét érvényesítve az iparosokat sújtja, mert az egy segéd helyett a 105 Ft jövedelem, vagy 6 Ft jövedelemadó sokak számára hátrányos lehet. Mivel szerinte a kormány minden törvényjavaslata a polgár szabadságát vagy zsebét támadja, támogatta az ellenzék obstrukcióját a törvényjavaslat ellen.3

Kállay Ödön, Madarász József általános választójogra tett indítványát pártolta. Kifejtette, hogy a birtokjog védelme és kiváltság forrásává tétele csak a birtok iránti ellenszenvet növeli, de nem védi azt.

Az általános választójogot azonnal bevezethetőnek vélte, mert az nem a köztársasági államforma privilégiuma, bevezetése nem a nép „érettségétől függ”, amire hivatkozva a többség elodázni törekszik bevezetését. A vagyont talonoknak épp azért kell politikai jogokat adni, hogy elkerüljük a forradalmat. Szilágyi Dezső a kevesek uralma érdekében szólalt fel. Célravezetőbb az általános választójog bevezetésével kielégíteni a nemzetiségek politikai igényeit, elő kell segíteni a demokrácia hatalomra jutását. Kállay azt is kifogásolta, hogy a régi jog csak a nemességre érvényes, a városi polgárságnál nem veszik figyelembe, holott a városok az Alföldön tisztán, vesztegetés nélkül választják képviselőiket. A Lónyay-féle javaslat a választójogot a kormány eszközévé teszi az adók behajtására, csorbítja a városok jogait, kizárja a nemzetiségeket a jogokból, a közösügyet védi.

A Lónyay-féle javaslattal kapcsolatban merült fel először az ötéves országgyűlés gondolata is. Szeged 115 polgára kérvényben tiltakozott a terv ellen, a 3 éves országgyűlés fenntartását kérte.4 5

A választási joggyakorlat visszaéléseivel a dualizmus korában gyakran foglalkozott az országgyűlés. 1882-ben Jankovics Miklóst vádolta az ellenzék választási visszaéléssel. Dunai kormánybiztos korában t.i. 1877/78-ban Szalkszentmártonnak 4000 Ft, Dobosnak és Dömsödnek is nagyobb összeg elszámolásával maradt adós. Ugyanakkor a Dunagőzhajózási Társaság Germánia gőzösét bérelte ki választási „itatás-etetés” céljából, Heck Henrik rendőrt kortesként alkalmazta. Tisza 1882-ben miniszterelnökként a panaszt arra hivtakozva megvizsgáltatni sem volt hajlandó, hogy Jankovics már nem a Dunánál, hanem a Tiszánál teljesít szolgálatot, mint a szegedi kormánybiztosság tanácsosa. Továbbá mert a választások alkalmával 1865 óta rendszeresen igény beveszik a gőzhajót a választók szállítására. Pl. Halász Géza Ráckevén.b Szepsi Szentgyörgyön Császár Bálint polgármester 1884. november 9-én nem engedte Ugronnak a párt választási gyűlésének megtartását. Panaszát Tisza nem orvosolta, mert 1875-ben Császár Tisza Kálmánnak szerzett mandátumot, ezért eltussolta az ellene indított bűnvádi eljárást, holott a Bach-korszakban sikkasztásért elítélték. Kolos választókerületben 1884. június 16—17-én Hader Rezsőt, a Függetlenségi Párt elnökét választották meg képviselőnek. A választási bizottság elnöke ennek ellenére nem adta ki megbízólevelét, mert Haller függetlenségi párti, másik mandátumot ajánlott fel neki.6

Herman Ottó hasonló tapasztalatok alapján pártolta a választási visszaélések kúriai bíráskodás hatáskörébe utalását.7 Az 5 éves országgyűlés törvénybe iktatása a századforduló igen súlyos gazdasági és társadalmi válságjelenségei időszakában nem

3 OKN 1869. XXII. 238.; OKN 1869. XXIII. 145.

4 OKN 1869. XXIV. 33. 64.

5 OKN 1872. XIL 8.

6 OKN 1884. II. 130.

7 OKN 1884. XVI. 401.

194