Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

volt elegendő a kormánypárt hatalmának megerősítésére. Az ellenzék többször kormányválságot, sőt az 5 évesnél korábbi új választást kényszerített ki. A Bánffy-kormány ellen különösen elkeseredett küzdelmet vívott az ellenzék. Babó Emil, Szeged függetlenségi képviselője szerint: a kormánypolitika nem egyéb, mint visszaélés és erőszak.

1896-ban a kormánynak egyetlen célja volt a kiegyezés megújítása, ha kell adminisztratív eszközökkel is. Ezzel a kormány a polgárság jogait sorozatosan megsértette. Új választójogi törvénytervezetet a kormány nem terjeszt elő, de az ország- gyűlést feloszlatta. Már a választási előkészületek előtt terrorizmust és adminisztratív megkülönböztetést alkalmazott a kormány. Az ellenzéki szavazókat kihagyták a névjegyzékből, az ellenzéki hivatalnokokat szolgálati érdekből áthelyezték, sok helyen olyan légkört teremtenek a választókerületekben, hogy csak a kormányjelölt volt választható. A törvényesség mérlege a törvénytelenséget gyakorló főispán. A kormánypárt hatalma érdekében a nemzetiségi mozgalmakkal is szövetkezik: Újvidéken pl. a függetlenségi ellenzéket a városházáról erőszakkal eltávolította. A nemzetiségek ellen Bánífy két évvel korábban még irtóhadjáratot folytatott a választási kerületek beosztása miatt, most a nemzetiségi területeket használta fel hatalma megerősítésére. Szegeden a királysértésért korábban elítélt Lepsény választási dáridóit a kormánypárt érdekében a kir. törvényszék elnöke is tűri.8

Az első világháború előtt a koalíciós kormány is kísérletezett a választójog reformjával, de lényegi változás nem történt.

Kelemen Béla, Szeged képviselője 1917-ben a kivételes törvény vitáján elevenítette fel régi perét a kormánnyal az általános választójog érdekében. Az első javaslatot még 1904.április 16-án nyújtotta be. Miután nem történt azóta semmi, megismétli: vezessék be az általános titkos községenkénti választójogot. Szavazójogot nyerjen minden egyenes adót fizető polgár, leszerelt katona (ez a háború hatása), minden magyarul írni és olvasni tudó állampolgár. Javasolta: az országgyűlés törvényben mondja ki az elvet: minden állampolgár jogosult a közügyek intézésére. A választókerületeket a szavazók száma szerint arányosan alakítsák ki. Az adóminimum figyelembevételét szüntessék meg. Az adóminimum feltűnő területi aránytalanságot mutat: Liptó, Túrócz, Máramaros megyékben 0,38—0,62—0,68 Ft. Ugyanakkor Csongrád, Heves, Somogy és más megyékben 5—10—20—30 és 40 Ft. Arányosítással kell kiküszöbölni, hogy 33 választókerületben 1000 választóra jut 1 országgyűlési képviselő, 60 választókerületben viszont 4 ezer küldhet egy képviselőt. Még kiál- tóbbak az egyes kerületek közötti eltérések: Berek 166, Szék 244, Erzsébetváros 227, Oláhfalu 248, Abrudbánya 306, Vízakna 322 polgára választ egy képviselőt, míg Szeged II. választókerületében, Hódmezővásárhelyen több, mint 5 ezer, Székesfehérváron több, mint 10 ezer választóra jut egy képviselő.

Kelemen Béla szegedi képviselő a Tisza István által bevezetett választójogot bírálta, mert azt az ellenzék kizárásával hozta az országgyűlés, ezért e törvény törvénysértés eredménye. Az új választójog lehetővé teszi az országgyűlés nemzetiségi többségét. Bakonyi Samu és Rakovszky István elemzése szerint a 39 magyar és 11 oláh megyében a választókerületek beosztása a magyarság kárára aránytalan: a 11 oláh megyéből 2 kerületben 4500 választó, 9 kerületben a választók száma 1800—3700 között van. A 39 magyar megyéből 31-ben 4500-nál több, de 12 megyében az 5000-nél is több a választók száma.

Kelemen Béla különösen a frontkatonák választójogának elfogadását követelte, arra hivatkozott, aki az életét kockáztatta, tett annyit a hazáért, mint a bankigazgató, hadseregszállító, vagy a Guttmann-féle szénkereskedő, akik a háború egész ideje alatt

8 OKN 1892. XXVHI. 104.

195